Tizedik
kiben a szeretője háládatlansága és keménysége felől panaszolkodik
egy Siciliana-nótára

1 Valaki azt hiszi, hogy nyerjen menyeken és szüzeken
2 Szerelmével avagy1 hűséggel: az házat rak sík jégen,
3 Vagy pedig hiába hord vizet rostás edényében,
4 Avagy hogy verőfényt akar fogni bolondul kezében.

5 Nem használ minekünk -- szerelmünk -- náluk, sem könyörgésünk,2
6 Nem esnek rajtunk, bár kínt valljunk, sőt nevetkeznek velünk;
7 Mely kedves sáskának a harmat, úgy nekik is könnyünk,
8 Sok búnkkal, fáradságunkkal tőlük mi csak kínt érdemlünk.

9 A felgyulladt tűz sem gerjedhet fűlt kemencében inkább,
10 Mint én3 elfáradott, bús szívem, ki már nem élhet tovább
11 Szerelem miatt, mert oly bágyadt, nem lehet nyavalyásb,
12 Mert már, ni, annyira jutott, hogy ugyan nem szállhat alább.

13 Mint hogy tiszta vízzel buzog fel forrás tiszta kútfőben,
14 Olyan tisztasággal forrdogál szívem nagy szerelmében,
15 Örömest szolgálja, jóllehet csak gyötri szüntelen,
16 Jó kedvvel tűr, szenved, enged, csak juthatna jó kedvében.

17 Szerelmemnek de míg mindeddig csak az sem volt jutalma,
18 Hogy valaha hozzám kegyesen vagy egy szót is szólt5 volna,
19 De sőt még ingyen szép személyét csak látnom sem hagyta,
20 Csak azért, hogy szerelmében szívemet több kínnal bántsa.

21 Mint párduc prédának, kínomnak is8 kegyetlen örvendez,
22 Háládatlanképpen bűnömben gonoszt9 fizet s bút szerez,
23 Mosolyog kínomon, mint nagy jón, hogy lelkem epedez,13
24 Szerelmében, mint szélvészben, látván, hogy szintén úgy evez.

25 M’eggyek, már nem tudom, ha látom, hogy én el nem hagyhatom,
26 Noha kínját vallom, de válnom tőle nem kívánhatom,16
27 Szeretnem17 pedig azt, ki18 fáraszt sok búval,19 mi hasznom?
28 Hát m’eggyek? Ellene vétsek?20 Ó, azt21 sem lehet, mert szánom.

29 Éljen, inkább éljen, víg legyen, valamit művel velem,
30 Hogy lelkem érte jár, lássa22 már, legyen kegyelmes nekem,
31 Ismerje valaha, hogy soha egyebet szerelmem
32 Nálánál, kin életem áll,24 nem követhet, mert ő lelkem.

33 Szerelmére, mint egy szent helyre, elmémet, ím, fordítom,
34 Mint egy áldozatot, magamat abban ismét felgyújtom,
35 Csak hogy keservemben, már kiben régen fekszem, szánjon;
36 Megszánjon, térjen meg hozzám, s engemet megboldogítson!