| Azonosító |
Incipit | Cím
(Mese) | Szerző | A szereztetés ideje | Rímképlet | | RPHA-0043 | A Szentírás mondja, hogy szoros út vagyon az örök boldogságra | Apollónius királyfi históriája | A vers szerzőjét nem ismerjük.
A kolofonban: Aki ez éneket rendelé versekben, igen bízik Istenben, Mint Apollónius király tengeren, bújdosván elméjében | 1588
A kolofonban: Az ezerötszáznak és az nyolcvannyolcnak kétséges eleiben | a a a |
| (RMNy 661/1, RMK I 241), f. A2r. | | Szép krónika, miképpen az Apollonius nevű királyfi egy mesének megfejtéséért elbujdosván, a tengeren mindeneket elvesztvén halász ruhában Altistrates király udvarába juta, melynek leánya, a szép Lucina asszony a királyfit megszeretvén, hozzámene. És miképpen az Apollonius a királyságra hazamenvén a tengeren feleségét és leányát elveszté, és miképpen őket sok esztendő múlva, nagy örömmel egészségben talála. Most újonnan, a Lucretia nótájára magyar nyelvre fordíttatott és megnyomtattatott | | | |
| Bettfalui János-énekeskönyv, 1613-1616 (Stoll 26), f. 3r. | | Igen szép história, miképpen Apollonius a mese megtalálásáért, Antiochus előtt bujdosván, a tengeren Tarsis városba talá[la], kiket megsegít[e]tt százezer köböl búzával cub. 8. És onnét elfutván, elvesztvén mindenét, megyen Pentepolisba | | | |
| Fanchali Jób-kódex, 1595-1608 (Stoll 4), p. 153. | | Szép krónika, miképpen az Apollonius nevű király egy mesének megfejtéséért bujdosván a tengeren mindeneket elvesztett, és végre halász ruhában Altestrates király udvarába mene, melynek leánya, a szép Lucina asszony a királyfit megszeretvén, hozzámene. És miképpen az Apollonius a királyságra hazamenvén a tengeren feleségét és leányát elveszti, és miképpen őket sok esztendő múlván megtalálta, és nagy örömmel és békességgel országába bejöve | | | |
| Tatrosy György-énekeskönyv, 1618 (Stoll 37), f. 28v. | | Miképpen Apollonius nevű királyfi egy mesének megfejtéséért elbujdosván, a tengeren mindeneket elvesztvén halász ruhában Altistrates király udvarába juta. Ad notam: Sok erős bölcsek és királyok szerelem miatt veszte. | | | |
| RPHA-1204 | Rettenetes e világnak mostan minden dolga | Az átokról | Szkhárosi Horvát András
A verset a modern kutatás tulajdonítja a szerzőnek. | 1547
A kolofonban: Ezerötszáznegyvenhétben | a a a a |
| Bölöni-kódex, 1615-1621 (Stoll 30), f. 35r. | | E históriából megértheti az ember Istennek áldását az engedelmeseken, átkát is az engedetleneken | Szkhárosi Horvát András | | |
| RPHA-1170 | Panaszolkodom, Uram, teelőtted | Az ünnepekről, a vérről, a fojtottról és a fertelmes eledelről | Eössi András?
A verset a modern kutatás tulajdonítja a szerzőnek. | 1599 vagy azelőtt | x x x x |
| Kissolymosi Mátéfi János-énekeskönyv, 1616-1633 (Stoll 34), p. 266. | | Ez énekeskönyv a hamis vallásoknak rontására és az igaz vallásnak minden részeinek megmutatására irattatott; 14. [Az ünnepekről, vérről, fojtottról és fertelmes eledelről.] A nótára: Felséges Isten, mennynek, Földnek Ura | Eössi András? | | |
| RPHA-1313 | Szent Isaiás így ír Krisztusnak szent születéséről | Karácsonyi dicséret | Szegedi Gergely
A verset a szerző látta el névmegjelöléssel.
Az akrosztichonban: Szegedinos | 1566 vagy azelőtt | a a |
| Enekec harom rendbe, Detrekő, 1582 (RMNy 513, RMK I 195), f. 18r. [digitalizált] | Szent Isaiás így ír Krisztusnak szent születéséről | Más jövendőmondás a Krisztusnak születéséről Isaiae XI. és IX. Nótája: Simeon vala. Értsd meg: Ez éneket három ünnepre nemesen rendelheted, ha csak egy kevés igékkel megváltoztatod: A Krisztus születésére és feltámadására és mennybemenésére. Mindeniket mint kell megváltoztatnod, meg vagyon jegyezvén a karaján | Szegedi Gergely | | |
| RPHA-1368 | Tekints reánk immár, nagy Úristen, a mennyégből | Magyarország siralma | A vers szerzőjét nem ismerjük. | 1526-1560 között | a a a |
| (RMNy 160/1, RMK I 40), f. C3v. | | A Magyarország siralma, kinek romlása és nagy pusztulása a bálványimádásért, kegyetlen hamisságért és fertelmes élet miatt lett | | | |
| (RMNy 353/2, RMK I 332), f. 11v. [digitalizált] | Tekints reánk immár, nagy Úristen, a mennyekből | A Magyarország siralma, kinek romlása és nagy pusztulása a bálványimádásért, törvénytelenségért, kegyetlenségért, hamisságért és fertelmes életért lett. Nótája: Christus iam surrexit, gaudeamus, exultemus et letemur etc. | | | |
| RPHA-1242 | Soha távol tőle, benne vagyon neki lelke | Mese | A vers szerzőjét nem ismerjük. | 1508 vagy azelőtt | |
| RPHA-1010 | Mostan az idők eljöttek | Nagyböjti hymnus | A vers szerzőjét nem ismerjük. | 1600 vagy azelőtt | x x x x |
| Spáczai graduál, 1619 (Stoll 38), p. 65. | | Dominica Oculi Jacobi Meseri | | | |