Rola feledeken
nem lehet uig ßiuem,
mert tsak eötet ohaittia
mint esöt aßaliban
megh hasodozot feőld
eötet vgi kiuannia
Tözem enihitöie
banatom wzöie
hogi tsak eö mar azt vallia

Imar eö érette
masok ßerelme,
nalam mindt semie leötth,
mert ßeme nilaual
snagi igassagaual
mint czelt enghem mar megh leőtth,
beuetth ßerelmiben,
kiuel mint ha enghem
eö vgian eöduezitheth etc.

Siralmas nagi banatth
keölemben nem banthatth
mint mikor eötteth nem latom
Szep kertek temlecznek
akkoron tetczenek
uige nekol siralom,
uißont mikor latom,
vagi szauat halhatom
nintsen semmj siralmom etc.

Töreödelmes sziuem
édes leúelibeöl
ßinten igaz vgi Jndul,
regi betegsigbeól
mint tamadot ember,
viol Rosa ßagiatul
vagi mint az regi rab
ßabadsagnak ereoll
el ßaladuan fogsagbol

Insigibeöl Jmar
mert enghemet kj veőtt
eleőbj ßerelminek,
bus voltat ßiuemnek
legedezö ßele
eluette Joo keduinek
bu ßerzeö ßerelem,
mart nem Arthat nekem,
mert oltalma feiemnek etc.

Nem régen ßép Gőreötth
ßerelmessen köldeth
ki Rubintokkal mindt rakua
egi ßep draga Giemant
kelleö kezeparant
vagion keßte foglalúa,
hozam ßerelmiben
tekilettes ßiue
is igi vagion kaptsolua etc.

Aiandekon vißont
kijrt hiw ßerelmit
enis nekj mutattam,
ßoritua kit nekj
ßerelemnek teözes
fogoiaban mutattam
feiemetth leőlkemetth,
Tellies iletemetth
Aianlottam valottam etc.

Melliet ßerelmessen
es ighen Joo neuen
teolem rabiateól elúeötth
edes hiusigiben
mint erös ßekrinben
bie zaroluan rekeßtet
nagi igazsagaban
mint ßep lagi czuhaban
tiuin kebleben eötetth etc.

Tauul vagion Azirt
mar kesereösighem,
geönereö en élettem,
mellj ßepek Taúaßal
sik mezeök viraggal
boldogsaggal Joo keduem,
azon modon rakúa
es nem gioz eöruendnj
eleget ßeretheömen etc.

Rola felediken
nem lehet uégh ßyuem
mert czak eötet ohajtia,
mynt essőt aszalj miat
megh hasadozot főld
eőtet ugj kéuania:
Teözem enihiteöje,
bánátom uiuéője,
hogj czak eő már azt vallia.

Immar eö érette
egiebek szerelme,
nalam mjnd semiué lőtt,
mert szeme Njláual,
és nagj igasagaual
mind czilt engem megh lőtt,
be uet szerelmiben
kjuel mintha engem
eö ugian éoduezöteth.

Siralmas nagj bánát
kölemben nem bánthat,
czak mjkör eőtt nem látom,
ßép kertek tömlecznek
akkoron tettczenek
ugj enekis syralom,
ujßont mjkor látom
uagj ßáuát halhatom,
ninczen semmi banatom.

Teőrődelmes szyuem
edes leueliben
szintin igaz ugy indul,
righj betegsigbúl
mjnd tamadot ember,
ujul rosa szagatul,
uaj mjnd az righj rab
szabadsagnak eről,
elszaladuán foghsagbul.

Insigébűl imar
mert engem eö ky uit,
eleöbi szerelmemnek,
bus uoltat ßjuemnek
lengedezeö szele
el uerte jo keduinek,
bu szerzö szerelem
mar nem arthat nekem
mert oltalma fejemnek.

Nem rigen szip geörót
szerelmesem küldet,
kj Rubintal mjnd rakua,
egj ßep draga gjémant
kelleö kezöp aránt
uagion közte foglalua,
hozam ßerelemben
tekiletes ßjue
is, igj uagion kapczolua.

Ajandikon uißont
kiért hiu szyuemet
enis nekj mutatam,
szoritua kj nekj
szerelemnek tűzes
fogojaban niujtottam,
fejemet lölkemet,
tellies életemet
ajanlottam, s, valottam.

Melliet szerelmesen
és igen jo Néuen
tűlem rabjatul el vet,
edes hiusigiben,
mint erös szekrinbe'
be Zaroluan rekesztet,
nagj igasagban
mjnd ßép lágj ruhaban,
töruinj köbelibe tőtt.

Tauol uagion imár
nagj keserüsigem,
geöniorö én életem,
melj szipek tauaszal
sjk mezök uiraggal
boldogsagal jo keduenn,
azon modon rakua
nem geöz eöruendeznj
eleget szeretümen.

Rola felediken
nem lehet én szyuem
mert czak eőtet ohajtia,
Mint esőt aßalj myat
megh hasadozot föld
eőtet ugy keuania,
tüzem enjhitóje
banatom uiuöje,
hogj czak eo imár azt vallia.

Imar eő erette
egiebek szerelme
nalam mint semié lőtt,
Mert szeme Nilaual
nagj igasagáual,
mint czilt engem mar megh lőtt,
leő uíd szerelmében
kj mjnt ha engem
eö ugian iduözőtet.

Siralmas nagi banat
kűlemben nem banhat
czak mikor eőtt nem látom,
szip kertek tómlőcznek
akoron tetczenek,
uegh ennekis siralom,
uyßont mjkor látom
uagj ßauat halhatom
ninczen semi banatom.

Tőrődelmes sziuem
edes leueledben
szintén igaz ugj indul
righj betegsigbűl
mint tamadot ember
ujul rosa szagatul,
Vagj mint az righj rab,
szabadsaganak eről
elßaladuán foghsagbul.

Insigébül imar
mert engem eö ky uet
elibe' szerelmiben
Bus uoltat sziuemnek
lengedező szele
eluerte jo keduének,
bu szerző szerelem
mar nem arthat nekem
mert oltalma fejemnek.

Nem righen szép geőrőt
szerelmesem küldet
kj rubintal mind rakua,
egj ßép draga gémant,
kellő kezep aránt
uagion koztefoglalua,
hozam ßerelmébe'
tókiletes ßiue
is igj uagion kapczolua.

Ajandikon uiszont
kiért Végh sziuemet
enis neki Niutottam,
szoritua kit nekj
szerelemnek túzét
fogojaban niujtottam,
fejemet lelkemet,
tellies életemet
ajanlottam s-valottam.

Melliet szerelmesen
is igen jo Neuen
tűlem rabjatul eluett,
edes hivsigiben
mjnt erős szekrinben
bezaroluan rekeßtet
nagj igasagaba'
mint ßép lagj ruhaba'
tűrue kebeliben tet.

Tauolj uagion imar
nagi keserusigem
giónőrő én életem,
Melj ßipek tauaßal
sik mezók Uiragal
boldogsagal jo keduem,
azon modon rakua
nem gióz eőruendeznj
eleget szeretűmen,

Róla feledéken
nem lehet víg szívem,
mert csak őtet óhajtja,
Mint esőt aszályban
meghasadozott föld,
őtet úgyan kívánja,
Tüzem enyhítője,
bánatom vivője
hogy csak ő már, azt vallja.

Immár őérette
egyebek szerelme
nálam mind semmié lött,
Mert szeme nyilával,
nagy igazságával
mint célt, engem már meglőtt,
Bévett szerelmében,
kivel mintha engem
ő úgyan idvözítött.

Siralmas nagy bánat
különben nem bánthat,
csak mikor őt nem látom,
Szép kertek tömlecnek
akkoron tetszenek,
víg ének is siralom,
Viszont mikor látom,
vagy szavát hallhatom,
nincsen semmi bánatom.

Törödelmes szívem
édes leveliben
szinte igaz úgy indul,
Régi betegségből
mint támadott ember
újul rózsa szagátul,
Vagy mint az régi rab
szabadságnak örül,
elszaladván fogságbul.

Ínségéből immár
mert engem ő kivett
előbbi szerelmemnek,
Bús voltát szívemnek
lengedező szele
elverte jó kedvének,
Búszerző szerelem
már nem árthat nekem,
mert oltalma fejemnek.

Nemrégen szép gyűrőt
szerelmesem küldött,
ki rubinttal mind rakva,
Egy szép drága gyémánt
kellő kezéparánt
vagyon közte foglalva,
Hozzám szerelemben
tökéletes szíve
is így vagyon kapcsolva.

Ajándékon viszont
kiért hív szívemet
én is neki mutattam,
Szorítva kit neki
szerelemnek tüzes
fogójában nyújtottam,
Fejemet, lelkemet,
teljes életemet
ajánlottam s vallottam,

Melyet szerelmessen
és igen jó néven
tőlem, rabjától elvett,
Édes hívségében,
mint erős szekrénben
bézárolván rekesztett,
Nagy igazságában,
mint szép lágy ruhában
tűrve kebelében tett.

Távol vagyon immár
nagy keserűségem,
gyönyörű én életem,
Mely szépek tavasszal
sík mezők virággal,
boldogsággal jókedvem
Azon módon rakva,
nem győz örvendezni
eleget szeretőmen.

Ha mi koron ertek
kegies embereket
z[eretőjök]rwl zolani
akkoron en lelkem
rullad emlekezuin
nem tud zegini mit tennj.
Mert az gondolkodo
zerelem immaron
maid ziuem meg emizti.

Azirt en szerelmem
es giöniörkeodisem
mire hagial el engem,
oh en finies napom
mire en felemis
nem teriezted feiedet,
hogy vigaztaltatnam
en sob banatim ban
latuan zep zemilliedet.

Kiuansagom nekem
latnia tigedet
naponkint eoregbwlnek,
ky hogy ez ideig
meg meg nem lehetet
en zemeim keoniueznek,
mert te oka valal
elleob eoreomemnek
most keserwsigemnek.

Banat miat lizek
en nagy gietrelemben
ha reitam nem keonieorlz,
betegsigembenn is
kynek vagy oruosság
ha nem giogitaz meg eolz,
hw zerelmemet is
ha te meg tekinted
bwn ha hozzam nem terwlz,

Oly igen nagy Chudam
nekem azon vagion
melj keminj az te ziued,
Te genge zwuedhez
nem hasonló higgied
te achel termizeted,
[m]ert nam nem erdemlem
az te it litedben
hogy zemeid ream vessd.

Raitam zabad vagy te
oh en zep zerelmem
valamit miuelendez,
mert azt ig iol tudod
hogy vagiok te rabod
ha zintin meg eolende[z]
Azirt ziuem bator
megis gieteorj engem
hogy ha ezben eoruendez.

Birz vgianis engem
ziuem vgy mindenben
az mi kjpen akarod,
Az én vig ziuemet
te meg zomoritod
esmeg meg vigaztalod
Az en vig ziuemet
mint egy fiatal fat
mint beolc kertiz meg haitod

Az fiatal fahoz
vagiok mar hasonlo
ky meg niers es zeoldelloo
ky az twzben liuin
egi feleol nedueseol
mas feleol igettetik,
igy ziuemis tűlled
niha kinzattatik,
niha wigaztaltatik.

Nam az AEtna haegit
mongiak tengeren tul
hogy koroskint Igten ig,
kyt soha nem olthat
meg sem eseo sem ho,
semmifele neduessig,
kinek Igisiben
nem volt sem lize[nis]
ez vilagon soha vig

Az enziue-

Hogj neha ertek
egjeb embereket
ßeretöyökről ßolnj
akor en bus lölkóm
rolad emlekezuen
nem tud ßegjn mit tenni
mertt az gondolkodo
buskodo ßerelem
ßiuemet megh emeßtj.

Azert en ßerelmem
es gjőnórósegem
miert hagjal el engemet
o te fenies napom
mire nem terjeßted
en felemis feniedet
hogj uigaztaltatnam
en nagj banatimban
latuan ßep ßemeljedet.

Keuansagjm nekem
latni ßemeliedet
naponkent öregbölnek
kik hogj ez ideigh
be nem telhettenek
ßemeim köniueßtenek
mertt ky oka uoltal
elöb örómemnek
mast uagj chjak keseróßegemnek.

En uelem uagj te ßabad
en edes ßerelmem
ualamint miuelendeß
mertt azt igj iol latod
hogj uagjok te rabod
ha ßinten megh ölendeß
azertt am bár giötöry
ßiuem megis engem
hogj ha aban öruendeß

Vgjanis birz engem
ßinte ugj mindenben
ŕ mikeppen akarod
az en uigh ßiuemet
de megh ßomoritod
ismet megh uigaßtalod
ßomóru lölkómet
mint egj fiatal fát
bölcz kerteß ugj haitod.

Az Ethna hegyet
mongjak lám tengeren túl
hogj koros kent egten égh
kit soha nem olthat
megh sem esső sem ho
sem másfele neduessegh
kinek egéseben
soha sem uolt sem leßenis
ez Vilagon vegh.

En ßiuemnekis hidgjed
ki nagj ßerelemben
hozad regen fel gjulat
túzet megh nem oltja
sem bu sem niauolja
sem egjebfele banat
ha ßerelmemett
ßinten megh ölßis
de ugjan el nem hadgjhat.

Rolam azertt ued el
ßomoru neßtedet
es mutasd uigh keduedet
te ket ßep ßemedel
melyel gjakran megh ölz
elezt vizont engemet
tudod ugj ßeretlek
tegedet keduelek
mint tulaidon lölkömet.

Tegedet aianljak
kegyes Istennek
kedueben kegyelmeben
en magamat penigh
az te io keduedben
es edes ßerelmedben
ky irta tuthatod
hißem mert lachjanak
köniueim ez leuelben

Ha neha hogj ertek
egjeb embereket
szeretőiőkről szolnj,
akkor en bus lelkem
rolad emlekezven,
nem tud szegěn mit tenny,
mert a' gondolkodo
buskodo szerelem
szjvemet czak emjzty.

Azert én szerelmem
es gjőniőrűssegem
mjert hagjal el engem,
hogj vigaztaltatvan ---------
en nagj banatjmban
latvan szep szemeljedeth,----
Ó te fenjes napom ------
mjre nem terjezted
en felčmis fčnjčdeth. --------

Kjvanssagím nekem
szemeljedet latnj
naponkent őregbűlnek,
kik hogj ez ideigh
be nem telhettenek
szemejm könjveztenek,
Mert kj oka voltal
eleb őrőmemnek,
most vagj czak kesservemnek.

Banat miat hova
legjek en gjőtrelmjmen
ha te nem kőnjőrűlsz
betegsegemetis
kjnek vagj orvossa
ha nem gjogjtod megh ölsz,
en hjv szerelmemet,
ha jol meg gondolod
bűn ha hozzad nem kerűlsz.

Olj ěghen nagj czuda
nekem ezen vagjon,
hogj melj melj kemenj te szjved,
te gjőnge szjnedhez
nem hasomlo hědgjed
te aczel termeszeted,
mert lam nem erdemlem
azte letedben
hogj szemedet ram vezed.

Rajtam szabad vagj te
en edes szerelmem
valamit mjvelendesz,
mert azt igj jol latod
hogj vagjok te rabod,
ha szinten meg őlendesz,
azert am bar gjőtőrj
szjvem megis engem
hogj ha abban őrvendez.

Birsz ugjanis enghem
szinte ugj mindenben
a' mjkeppen akarod,
az en vigh szjvemet
te meg szomoritod
ismeg megh vigaztalod
szomoru lelkemet
mint egj fiatal fat
minth bölcz kertčsz ugj hajtod.

Az Fiatal fahoz
vagjok mŕr hassonlo
kj meg njers es zöldellik,
kj az tűzben leven
egj felűl nedvessűl
s-mas felől egetetik,
igj egj felől szjvem
tőled kjnoztatik
s-ismegh vigaztaltatik.

Lam az Aetna hegjeth
mondgjak tengeren tul
hogj kőrőskěnt čgten čgh,
kět soha nem olthat
megh sem esső sem ho
sem masfele nedvessegh,
kjnek egesseben
soha sem volt sem leszenis
ez Vilaghon regh.

Az en szjvemnekis
kj nagj szerelmeben
hozzad regen fől gjulath,
tűzet meg nem oltja
sem bu sem njavalja
sem egjebfele banat,
ha szerelmemert
szjnte meg őlszis enghem
de ugjan el nem adhat.

En szerelmemnek mert
akkor lészen vege
mjkor a' folio vizek,
visza foliok lesznek
s-minden fele hegjek
arkokkal tőny kezdnek,
kik hogj megh legjenek
te magadis jol tutod
hogj lehetetlenek.

Rolam azert ved el
szomoru neztedet
es mutasd uigh kedvedet,
te ket szep szemeddel
mellel gjakran meg őlsz
elesz viszont enghemet,
tudod ugj szeretlek
tegedet kedvellek
mint tulajdon lelkemeth.

Tovab immar beszjdjmet
en nem njujtom
mert ne talam meg bantlak,
hoszu beszjdjmmel
nint szjnten magamat
nem őrőmest untatlak,
czak ezzen kónjőrgőgh,
hogj enghem mjndenkor
tarts tulajdon rabodnak.

Gyonyőrűsségem mert
minden remenssegem
nekem czak benned vagjon,
mj oka nem tudom,
hogj mind ejel nappal
szjvem teged gondolljon,
Teged ohajczon
te felóled szolljon,
es czak tegedet varjon.

Tegedet ajanljak
kegyes I[ste]nnek
kezeben kegjelmeben
en magamat penigh
a' te jo kedvedben
es edes szerelmedben,
kj jrta tudhatod
hjszem mert lanczanak
könjvejm ez levelben.

Ha néha hogy értek
egyéb embereket
szeretőjökről szólni,
Akkor én bús lelkem
rólad emlékezvén
nem tud szegén mit tenni,
Mert az gondolkodó,
búskodó szerelem
szívemet csak emészti.

Azért én szerelmem
és gyönyörűségem,
mért hagyál el engemet?
Ó, te fényes napom,
mire nem terjeszted
énfelém is fényedet,
Hogy vigasztaltatnám
én nagy bánatimban,
látván szép személyedet?

Kívánságim nekem
látni személyedet
naponként öregbülnek,
Kik hogy ez ideig
bé nem telhettenek,
szemeim könyveztenek,
Mert ki oka voltál
előbb örömemnek,
most vagy csak keservemnek.

Bánat miatt lészek
én nagy gyötrelemben,
ha rajtam nem könyörölsz,
Betegségemben is,
kinek vagy orvosság,
ha nem gyógyítasz, megölsz,
Hű szerelmemet is,
ha te megtekinted,
bűn, ha hozzám nem térölsz!

Oly igen nagy csudám
nekem ezen vagyon,
hogy mely kemény te szíved,
Te gyenge színedhez
nem hasonló, higgyed,
te acél természeted,
Mert lám, nem érdemlém
az te ittlétedben,
hogy szemedet rám vessed.

Rajtam szabad vagy te,
én édes szerelmem,
valamit mívelendesz,
Mert azt így jól látod,
hogy vagyok te rabod,
ha szinte megölendesz,
Azért ámbár gyötörj,
szívem, mégis engem,
hogyha abban örvendesz.

Bírsz ugyanis engem
szinte úgy mindenben,
amiképpen akarod,
Az én víg szívemet
te megszomorítod,
ismét megvígasztalod,
Szomorú lelkemet,
mint egy fiatal fát
mint bölcs kertész, úgy hajtod.

Az fiatal fához
vagyok már hasonló,
ki még nyers és zöldellik,
Ki az tűzben lévén
egyfelől nedvesül,
s másfelől égettetik,
Így egyfelől szívem
tőled kínoztatik,
s ismét vigasztaltatik.

Lám, az Aetna-hegyet
mondják tengeren túl,
hogy korosként égten ég,
Kit soha nem olthat
meg sem eső, sem hó,
sem másféle nedvesség,
Kinek égésében
sem volt, sem leszen is
ez világon soha vég.

Az én szívemnek is,
ki nagy szerelmében
hozzád régen felgyúladt,
Tüzét meg nem oltja
sem bú, sem nyavalya,
sem egyébféle bánat,
Szerelmemért szinte
ha megölsz is engem,
de ugyan el nem hadhat.

Én szerelmemnek mert
akkor leszen vége,
mikor a folyóvizek
Visszafolyók lesznek,
s mindenfelé hegyek
árkokká lönni kezdnek,
Kik, hogy meglegyenek,
magad is jól tudod
azt, hogy lehetetlenek.

Rólam azért vedd el
szomorú néztedet
és mutasd víg kedvedet,
Te két szép szemeddel,
mellyel gyakran megölsz,
élessz viszont engemet,
Tudod, úgy szeretlek,
tégedet kedvellek,
mint tulajdon lelkemet.

Tovább beszédimet
immár én nem nyújtom,
mert netalám megbántlak,
Hosszú beszédimmel,
mint szinte magamat,
nem örömest untatlak,
Csak ezen könyörgök,
hogy engem mindenkor
tarts tulajdon rabodnak.

Gyönyörűségem mert
minden reménségem
nekem csak benned vagyon;
Mi oka, nem tudom,
hogy mind éjjel-nappal
szívem téged gondoljon,
Tégedet óhajtson,
tefelőled szóljon
és csak tégedet várjon.

Tégedet ajánllak
kegyes Istenemnek
kezében, kegyelmében,
Én magamat penig
az te jó kedvedben
és édes szerelmedben;
Ki írta, tudhatod,
hiszem mert látszanak
könyveim ez levélben.

Ez éyczakay sok
uigiazasim utan
Virata feli
szenderedue aluuan,
Szeretőm szemilit
én almomban latam,
Megh retenik latuan
hogy haragudnek ram.

Tetczek mint ha uolna
kez Iya kézeben
Kinek mirges nila
uetue ideighben,
Aránioz azzal
engem őlni éltemben,
Ezt latuan mjnt ha
igj ßolanik jetemben.

Nesies engemet
megh őlni Aszoniom,
Ezt érdemlettee
túled szolgalatom,
Hogj miatad esik
most ßerneő halalom,
Kegietlen mit mjuelß
te leßé gilkosom.

Hat az illien szomra,
eö mind ezt feleli,
Elkóltól mond arrol
konörgised semi,
Megh halß meghalß ugjmond,
megh nem menthed senkj,
Vilagbul akarom
hogj kezem miat mulj ky.

Ez szauara viszont
mint ha ezt mondanam,
No am bar ligien ugj,
ez am en jutalmam,
Kiert neked fottigh
én hiuen ßolgaltam,
Ved el bar eltemet
ugianis czak kinlottam &c.

Az éßakais sok
gondolatim után,
teczik hajnal tájban
hogy én el alunnám,
ßeretőm személyét
én álmomban látám,
meghrettenek tőlle
haragvék én réám,

Teczik mint ha volna
égy kéz iy kezében
kinek merges nyila
vetvén idegében,
arányozni kezde
nagy hirtelen engem,
ily szókat felelék
neki ijettemben

Ne siés mégh őlni
lelkem szép aßßonyom,
éßt érdemlette é
tőlled ßolgálatom,
hogy miattad essék
ily ßőrnyű halálom,
oh lelkem mit kénoß
te léß é gyilkosom,

De éz ilyen ßokra
nékem éßt felelé,
él kőltél már arrol
kőnyőrgésed semmi,
mégh halß ugymond mégh halsz,
nem menthet mégh sénki,
világhbol akarom
kezém miá muly ki,

...

Ez etczakais sok
vigyazasim utan
Csak vérradta felé
szenderedve aluvan
Szeretöm személyét
én almomban latam
Megh rettenék látvan
hogy haragudnék ram.

Tetczék mint ha volna
kez ya keziben
Kinek mérges nyla
vetven Idegében
Arányoz enghem
azzaz ölni éltemben
Ezt látván mint ha
igy szolnek ijedtemben.

Ne sies megh löni
enghemet aszonyom
Ezt erdemlette é
tüled szolgalatom
Hogy miattad essék
én szörnyü halalom
Kegyetlen mit mivelsz
te lesz é gyilkosom.

Hat az illyen szomra
mint ha azt felelné
El költél mond arrul
könyörgésed semmi
Megh halsz megh halsz (ugy mond)
nem menthet megh senki
Világhbul akarom
kezem miatt mully ki.

Ez szavara viszont
mintha azt mondanám
No ambár legyen ugy
ez az en jutalmam
Kiert néked fottigh
én hiven szolgaltam
Vedd el bár eltemet
ugyan chak kinlodtam.

Ez éjtszakai sok
vigyázásim után,
Virradta felé
szenderedve aluván,
Szeretőm személyét
én álmomban látám,
Megrettenék látván,
hogy haragudnék reám.

Tetszék, mintha volna
kézíja kezében,
Kinek mérges nyila
vetve idegében,
Arányoz azzal
engem ölni éltemben,
Ezt látván, mintha
így szólanék ijedtemben:

Ne siess engemet
megölni, Asszonyom!
Ezt érdemlette-é
tőled szolgálatom,
Hogy miattad essék
most szernyő halálom?
Kegyetlen, mit mívelsz?
te léssz-é az gyilkosom?

Hát az ilyen szómra
ő mind ezt feleli:
Elköltél, mond, arról,
könyörgésed semmi.
Meghalsz, meghalsz, úgymond,
meg nem menthet senki,
Világból, akarom,
hogy kezem miatt múlj ki.

Ez szavára viszont
mintha ezt mondanám:
No, ámbár legyen úgy,
ez ám én jutalmam,
Kiért neked fottig
én híven szolgáltam,
Vedd el bár éltemet,
ugyanis csak kínlódtam!

Viola ziep zine
mutattia hiusigit
rosa Piros volta
hozam nagi zerelmit,
feir rosa penigh
tizta eletit
neße mint múlattia
beolchen zerelmit

De latom hogi ezec
nem chac azt jelentic,
hanem uißont enis
olj ledgiek azt kirj,
heö tizta, zerelmes,
legien ziuem intj,
az mint hogi eö magat
mondgia hozam lennj

Azert ez bokretat
en edes zerelmem
megh szolgalom
s egissigedirt viselem
mint parancholß vele
nekem mint iol ertem
hidgied te hellieted
nem kelj mas ennekem

De te ne köuessed
ez bukreta dolgat,
ki noha most olj ziep
de estúire elhirúad,
uiragia mind elhúl
chak az teöue marad
ligj allando hozam
mikint en te hozzad

Bontast mi közetunc
valo ketelezisnec
senkj ne ßerezhessen
-------------------
mert bania az Isten
az kj fogadasat megh ßegj
s beöntetj az kj heaba
veßj ßent neuit

Ezör eöt ßaz az
hetuen 8 eßtendeőben
egi ßerelmes hellien
hogi volnic reöitekben
az ada viragit
akkor en kezemben
kit Istenteöl kirek
giakor keöniergisben

Viola szep szine
mutattia hiusigeth
Rosa piros Volta
hozam nagj szerelméth.
Feier rosa penigh
mondgia Tißta élteth
Nésze mjnt mutatia
bólcz eßes elmejeth.

De látom hogi ezel
nem czak azt jelenti
Hanem uiszont hogj én
is oli legiek kéri
Hiu tißta szerelmes
legjen ßyuem inthi
Az mint hogj eő magát
mondgia hozam lennj.

Azert e bokretat
én edes szerelmem
Megh ßolgalom
s, egisigedert uiseliem
Mit paranczolß uile
nekem igj iol értem
Hidgied te helieted
nem kólj senkj más Nekem.

De te ne keőuesed
ez bokreta dolghat
Ki noha most ilj ßep
de estue el heruad
Viragia mynd elhul
czak a tőue marad
Ligj alando hozám
uigégh mint en te hozad.

Gondolj my keőzótűnk
ualo keőtelezisth
Ne szerezen senkj
mj közóttűnk eßuéßth
Mert bania az I[ste]n
fogadas szegissith
Bűnteti hiaba
kj veßj szent Neuéth.

Ezer eőtt száz es
hetuen niolcz eßtendűben
Egy ßerelmes hellien
hogj Uolnék rejtókben
Az adá Viragat
akkor en kezemben,
Kit I[ste]ntúl kérek
giakran keöneörgesemben

Viola szép színe
mutatja hívségét,
Rózsa piros volta
hozzám nagy szerelmét,
Fejér rózsa penig
mondja tiszta éltét;
Nézsze, mint mutatja
bölcs és eszes elméjét!

De látom, hogy evvel
nemcsak azt jelenti,
Hanem viszont hogy én
is oly legyek, kéri,
Hív, tiszta, szerelmes
legyen szívem, inti,
Azminthogy ő magát
is mondja hozzám lenni.

Azért e bokrétát,
én édes szerelmem,
Megszolgálom
s egészségedért viselem,
Mit parancsolsz vele
nekem, így jól értem,
Higgyed, tehelyetted
nem kell senki más nekem!

De te ne kövessed
ez bokréta dolgát,
Ki noha most ily szép,
de estve elhervad,
Virágja mind elhull,
csak a töve marad,
Légy állandó hozzám
végig, mint én tehozzád.

Gondolj miközöttünk
való kötelezést,
Ne szerezzen senki
miközöttünk eszvészt,
Mert bánja az Isten
fogadás szegését,
Bünteti, heában
aki veszi szent nevét.

Ezerötszáz és
hetvennyolc esztendőben,
Egy szerelmes helyen
hogy volnék rejtökben,
Az adá virágát
akkor én kezemben,
Kit Istentül kérek
gyakran könyörgésemben.

En bus sziuem uidamsaga,
lelkem édes kéuansagha,
Te uagj minden boldogsaga,
ueled I[ste]n aldomasa

En dragalatos palotam
io ilatu piros rosam,
Giónierő szip kis Violam,
ilj sokaigh szep Iuliam

Fel tamada napom finie
szemüldek fekete ßinie
Ket ßemem vilagos finie,
élj élj életem reminye.

Szerelmedbe megh giűlt sziuem
czak tigedet ohait lelkem,
En ßiuen lelkem szerelmem,
Iduezligj én fejedelmem

Iuliamra hogj talalik
eőrőmemben igj kőßenik
Terdet fejet nekj hajték,
kin eö czak elmosolodik.

En bus ßivem vidámsaga,
Csendes lólkém nyúgodalma,
Veled I[ste]n aldomasa, --------
Te vagy ßivem batorsaga, ------

En dragalátos palotám,
Jo illatu piros Rosám,
Győnyőrű ékes Violám,
ely ely edes ßep aßßonkám,

Fél tamadot napom fénye,
Két ßememnek ekessege, ----
Fekete szép szemőldőke, ------
ely ely eletem remenye,

Csak te réád gerjed ßivem,
Csak tegededt ohajt lélkém,
Edes szivem, ßép ßerelmem,
Egesseggel ßivem, lélkém,

Máriámra hogy találek,
Őrőmőmben igy kőszőnek,
Terdet fejet neki hajtek,
Kin ő Csak el mosolyodek

En bus szivem vidámsagha,
lelkem edes kivansagha
Te vagy minden boldogsagha,
veled Isten aldomasa.

En Dragalatos palotám
jo illatu piros rosam
Gyönyörüséges violam
elly sokaigh szep Juliam.

Fel tamado napom fénye,
szemöldök fekete szénye
Ket szemem vilaghos fenye
elly ely eletem remenye.

Szerelmedben meg nyült szivem,
csak tegedet ohajt lelkem
Én szemem szivem szerelmem
üdvez legy en fejedelmem.

Juliara hogy talalek,
eörömemben így köszönek
Tergyet fejet neki hajtek
kin ö csak el mosolyodek.

Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kívánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Veled Isten áldomása.

Én drágalátos palotám,
Jó illatú, piros rózsám,
Gyönyörű szép kis violám,
Élj sokáig, szép Juliám!

Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete szénje,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj, életem reménye!

Szerelmedben meggyúlt szívem
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvöz légy, én fejedelmem!

Juliámra hogy találék,
Örömemben így köszenék,
Térdet-fejet neki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.

Menibeli szép harmat
tegedet mosogat
enghem penigh keönw húlas,
ßőntelen neduessit
s banattal keserith
hogi olj kemenj mint az vas,
az en zép Júliam
kiteol Jomot varnam,
hogi lenne mar Jrgalmas

Az heu verőfinnek
mi uoltat nem érzed,
mert eőlß hiues Arnikban,
enghemet peniglen
giwt buzgo ßerelem
swlök fwlök, langiaban,
te ßabad vagi repeölß
holl akarod szalß wlß,
nem vgi mint en az Vasban.

Őrömmel es szépen
tsak tauaß ideöben
ßep enekeketh mondaß,
ennekem peniglen
mindt Niarban smindt télben
versem oka tsak panaß,
kinomot ßamlalom
Júliat imadom,
dolgom nekem mint czak az

Lengedező ßeleő
hiúes tißta ideő
tegedet giakorta hwt,
enghemet uisontagh
orokke valo lang
olthatatlan képen fwtt
kegietlensigiuel
Júlia ßemiuel
nagi ßerelem vnet vutth

Vagi te egissiges
en penigh beteges
ßerelem nila miath,
enekleß vigh ßoual
nem mint en banattal,
mert nemis erzed kinniat,
az zep Júlianak,
kinek ßep voltanak
atta megh leőlkem maghath.

Job es mindenekben
keölembez en Teőlem
te boldogh Allapatod
eggienliök czak ebben
vagiunk mj mindt ketten
hogi enekedet mondod
teis ßintén mint en,
sfogihatatlankepen.
czak arra veßted gondod etc.

Juliát gondoluan
es ßauat halgatuan,
egi kus fulemilenek,
iuta bús elmimben
ez ednehanj versben
rendeltetet kis ének,
kiben alapattia
megh tetczik mi volta
igazan eletemnek etc. finis.

Menibeli szep harmat
tegedet mosogat
engem penig könj hulas
Szüntelen neduesit,
s banattal keserit,
hogi ollj keménj mint a Vas
Azen szep Iuliam
kitul iomat varnam,
hogi lenne mar Irgalmas.

Az hév ueröfenynek
mi uoltad nem érzed
mert űlß hiues arnékban
Engemet penighlen
gyújt buzgo szerelem
sűlők főlők langiaban
Te szabad uagi repűlsz,
hol akarod szalsz űlsz,
nem ugi mint en e Vasban.

Eörőmmel es szépen
chak tauasz időben
szep enekeket mondasz,
Ennekem peniglen
<s>-mind nyarban mint Télben
uersem oka chak panasz
Kinomat szamlalam,
Iuliat imadom,
dolgom nekem mind chak az.

Lengedező szellő
s-hiues Tiszta idő
tegedet giakorta kütt
Engemet viszontag
őrőké ualo lang
olthatatlan kepen füt,
Kegyetlensegeuel
Iulia szeméuel
nagi szerelem ütőn űtt.

Vagy te egeséges
en peniglen sebes
szerelem nyla miatt,
Enekelsz ueg szoual
nem mint en banattal,
mert nemis érzed kénnyat,
Az szep Iulianak,
kinek szep voltanak
adta lelkem megh magát.

Iob es mindenekben
kőlőmbőz en tűlem
te boldog alapatod,
egyenlök chak ebben,
uagjunk mi mind ketten
hogi enekeket mondod
Teis szinte mint én
s-fogihatatlan kepen,
chak ara veszed gondot.

Iuliat gondoluan
es szauat halgatuan
egi kis filemelenek
Iuta bus elmemben
ez ennehanj versben
rendeltetet kis ének
kiben alapattia
meg tetzik mj volta
igazan eletemnek.

Menybeli szep harmatt,
tegedet mosogat
Enghem pedhig könny hullás,
Szüntelen nedvesit
s- banattal keserit
Hogy olly kemeny mint avas,
Az én szep Juliám
kitül jomat várnam
Hogy lenne már jrgalmas.

Az hév verofenynek
mi voltat nem erzed
Mert ülsz hives arnyekban,
Enghemet viszontagh
gyujt buzgho szerelem
Sülök fülök langjában
Te szabad vagy repülsz,
hol akarod le ülsz,
Nem ugy mint en rivasban.

Eörömmel es szépen
csak Tavasz idökben
Szep enekeket mondasz,
Ennekem pedighlen
mind nyarban mind telben
Versem oka csak panasz
Kinomat szamlalom
Juliat Imadom
Dolgom nékem csak mind az.

Lengedezö szellö
hives Tiszta jdö
Gyakorta Tegedett hütt
Enghemet viszontagh
olthatatlan langh
Gyözhetetlenül fütt,
Kegyetlensegevel
Julia szemevel
Nagy haragja üttön üt.

Vagy te egesseges
en pedighlen sebes
Szerelem nyla miatt
Enekelsz magadban
nem mint en banatban
Mert nem is erzed kinnyat
Az szep Julianak
kinek szep voltanak
Atta lelkem megh maghát.

Jobbis mindenekben
külömböz én tölem
Te boldogh allapotod
Egyenlök mi ebben
vagyunk mi mind ketten
Hogy enekedet mondod
Te is szinte mint en
fogyhatatlan keppen
Csak arra viszed gondod.

Juliat gondolvan
es szavat halgatvan
Egy kis Fülemilenek
Juta bus elmemben
ez ednehany versben
Rendeltetett kis ének,
Kiben allapottya
megh tettzik mivolta
Igazan eletemnek.

Mennybeli szép harmat
tégedet mosogat,
engem penig könnyhullás
Szüntelen nedvesít
s bánattal keserít,
hogy oly kemény, mint a vas,
Az én szép Juliám,
kitől jómot várnám,
hogy lenne már irgalmas.

Az hév verőfénnek
mivoltát nem érzed,
mert ülsz híves árnékban,
Engemet peniglen
gyújt buzgó szerelem,
sülök, fűlök langjában;
Te szabad vagy, repülsz,
hol akarod, szállsz, ülsz,
nem úgy, mint én e vasban.

Örömmel és szépen
csak tavaszidőben
szép énekeket mondasz,
Énnekem peniglen
mind nyárban, mind télben
versem oka csak panasz,
Kínomat számlálom,
Juliát imádom,
dolgom nekem mind csak az.

Lengedező szellő
s híves tiszta idő
tégedet gyakorta hűt,
Engemet viszontag
örökké való lang
olthatatlanképpen fűt,
Kegyetlenségével,
Julia szemével
nagy szerelem üttön-üt.

Vagy te egészséges,
én peniglen sebes
szerelem nyila miát,
Énekelsz víg szóval,
nem mint én, bánattal,
mert nem is érzed kínját
Az szép Juliának,
kinek szép voltának
adta lelkem meg magát.

Jobb, és mindenekben
különböz éntőlem
te boldog állapotod,
Egyenlők csak ebben
vagyunk mi mindketten,
hogy énekedet mondod
Te is, szinte mint én,
s fogyhatatlanképpen
csak arra veszed gondod.

Juliát gondolván
és szavát hallgatván
egy kis fülemilének,
Juta bús elmémben
ez ennehány versben
rendeltetett kis ének,
Kiben állapotja
megtetszik mivolta
igazán életemnek.

Latom utatokat,
igaz szandektokat
arra az Orszag fele
á holot az lakyk
uig ßiuemet ah ky
őmaganal rekeszte
ualaha en rolam
kj hiuen szolgaltam
valljon emlekezike

Budosom mint arua
idegen orszagban
ueszetól mint szarandok
barsoniban sötet szint
sziuemben szörniw kint
uiselek en ugj gjaszlok
Szárnjam nincz mint neked
kin mehetnek ueled
ahoz az kit ohaitok.

Szarniad uagyon röpúlsz,
szinten ot szalz le úlz
fóldeben hol akarod
the szomiuságodat
szep forrasnak chyorgo
tiszta vizeuel oltod
Órómóm kórnieketh
az ő lako helyet
paradichjomot latod

De ne sies kérlek
toled had izenniek
nekj róvid beszedel
uagj az ha nem lehet
chjak irjam neuemet
melljedre fel veremel
kin megh ismerhesse
hogj chjak ó erette
tórók mindent io keduel

Adjon az io isten
neki egesseget
uigh es hoszu eletet,
Mint mezok uiragal
töndökljek sok iokkal
aldgja mindenel ötett.
Nioman is tauaszal
teremjen rosa szál
es keserölljön engem.

Sok háboruimban
budoso voltomban
mikor daruakat latnek
Szep rendel röpölni
es az fele hailani
hol szep Julia laknek
el fel fohazkoduan
útannok kialtuan
tolük en igj izenek

Latom utatokat
igazitotattok
arra az országh felé
A hollot a lakik
veg sziuemet aki
ö maganal rekeszte,
Valaha en rolam
ki hiuen szolgaltam
vallyon emlekezeké.

Buidosom mint Arva
idegen orszagba
ueszetűl mint szarandok
Ruhamban setét szint,
szivemben szörnyu kint
viselek én ugi giaszlok
Szarnian ninch mint nekéd
kin mehetnek veled
ahoz akit ohaitok.

Szarniad uagyon repülsz,
szintén ott szalasz le ülß
földeben hol akarod,
Te szomjusagodat,
szep forasból czorgot
tiszta vizeuel olthod
Eőrőmőm környeket
aző lako hellyét
paradiczomot latod.

De ne sies kérlek
tűled had üzennyek
neki rőuid beszéddell
uagi ha az nem lehet
chak iriam nevemet
melljedre fel veremmel,
kin meg esmerhesze
hogi chak ő erette
türök mindent jo keduel.

Agion az io Isten
neki egeséget
uíg es hoszu eletet,
Mint mezők uiraggall
Tűndöklék sok iockal
algia mindenel őtet,
Nyomanis Tauaszall
Teremien rosa szal,
s-keserüllyon engemet.

Sok haboruimban
buidoso voltomban,
midőn Daruakat latnék
Szep renden repűlnj
s-afelé hajlannj,
hol szep Iulia laknék,
El fel fohazkoduan
s-utannok kialtuan
tülők én igi űzennék.

Latom utatokat
igaz járástokat
arra az orßagh félé,
azholot az lakik
az ki en szivemmel
élni hagya kévésé
valaha én rollam,
kit hivem szolgáltam
valyon s. emlekezike,

Budosom mint árva
idegen orßágban,
véßődőm mint ßarandok,
ruhámban sőtét ßint,
ßivemben minden ként
viselek és ugy gyáßlok,
ßárnyam nincs mint néked
hogy mehétnék veled
ahoz az kit ohajtok,

Szarnyad vagyon s. repúß,
Szinten ot le ßallaß
az hol ßinten akarod,
te ßomjusagodat
ßép tiszta forrásban
tiszta vißßel még oltod,
őrőmem kenyerét
s. az ö lako helyet
Paradicsomban látod,

De ne sies kerlek
tőlled had izenyek,
neki rővid beßeddel,
hogy ha az nem lehet
had irjam nevemet
mellyedre fel včrémmel,
hogy mégh ismerhesse,
hogy Csak ő erette
tűrők mindent békével

Adgyon az Ur Isten
néki egesseget
vigh és hoßßu eletet,
mint mézőt virággal
tündöklő sok jokkal
aldgyák őtét mindenek,
nyománis rosaßál ---------
teremjén tavaßßal, ---------
sok jokkal aldgya őtét,

...

Latom utotokat
igazgatotokat
Arra az országh felé
Az holott az Lakik
vigh szivemet az ki
Eö maghanal rekeszti
Valaha én rolam
ki hiven szolgaltam
Vallyon emlekezik é.

Bujdosom mint arva
jdegen orszaghba,
Veszelytül mert szaradok
Ruhamban sötet szint
szivemben szörnyü kint
Viselek en ugy Gyaszlok,
Szarnyam nincs mint néked
ki mehetnek Veled
Ahoz az kit ohajtok.

Szarnyad vagyon röpülsz
szinten ott szalsz s-leülsz
Földiben hol akarod,
Te szomjusagodat
szep forrasbul csurgott
Tiszta szep vizzel oltod
Eörömem környeket
az ö Lako helyet
Paradicsomot Latod.

De ne sies kerlek
had üzenyek tüled
Neki rövid beszeddel
Vagy ha az nem lehet
csak jrjam nevemet
Mellyedre fel veremmel
kin megh ismerhesse
hogy csak eö erette
Türök mindent jo kedvel.

Adgyon az Ur Isten
neki egesseget
Vigh es hoszszu eletet
Mint mezöt viraggal
tündöklik sok jokkal
Algya mindennel eötet
Nyoman is tavaszal
teremjen rosa szál
Ne kerüllyön engemet.

Veghe

Látom, utatokat
igazítottátok
arra az ország felé,
Az holott az lakik,
víg szívemet aki
ő magánál rekeszté.
Valaha énrólam,
ki híven szolgáltam,
vallyon emlékezik-é?

Bujdosom, mint árva,
idegen országba
veszettül, mint szarándok,
Ruhámban sötét színt,
szívemben szörnyű kínt
viselek én, úgy gyászlok,
Szárnyam nincs, mint neked,
kin mehetnék veled
ahhoz, akit óhajtok.

Szárnyad vagyon, repülsz,
szinte ott szállsz le, ülsz
földében, hol akarod,
Te szomjúságodot
szép forrásból csorgott
tiszta vizével oltod,
Örömem környékét,
az ő lakóhelyét:
Paradicsomot látod.

De ne siess, kérlek,
tőled hadd izenjek
neki rövid beszéddel,
Vagy ha az nem lehet,
csak írjam nevemet
mellyedre fel véremmel,
Kin megesmérhesse,
hogy csak őérette
tűrök mindent jó kedvvel.

Adjon az jó Isten
neki egészséget,
víg és hosszú életet,
Mint mezők virággal,
tündökljék sok jókkal,
áldja mindennel őtet;
Nyomán is tavasszal
teremjen rózsaszál,
s keserüljön engemet!

Sok háborúimban,
bujdosó voltomban,
midőn darvakat látnék
Szép renden repülni
s az felé halanni,
hol szép Julia laknék,
El-felfohászkodván
s utánok kiáltván,
tőlük én így izenék.

Fanchali Jób-kódex B

O magas keőszyklak
kyetlenben neöth fák,
kyk nagy szerelmem twzéén,
Igaz byszonsagym
wattok mert kynaym
tugiatok szinte mint en,
ky latta uilágon
hog igy nyomorogion
mas mint en weßet ßegen?
Ekh. EN.

Ky felele nekem
tawul az Erdőben
lőn ugian ualamy szo,
Talan egyk twnder
yar itth ualamyert,
wag' ualamely Niulaszo
ha lo nem nierythet
ky ith chőröghethet,
Lewen labaynbekoo.
Eh. Ekoo.

------------------
------------------
------------------
------------------
------------------
------------------
------------------
------------------
------------------
--------

Eko te szollasze,
mond meg ha tudode
ky wygaztalhatna
Bwm heliet őrőmeth
halalert elethet
ennekem ky adhatna,
De mond meg ky newe
kyt ioknak felette
Szywem inkab kewanna.
Ekh. Anna.

Az Byzon meg uallom,
de io szolgalathom,
mond megh ha kellée wag' nem
Az en szep Julyam,
leszen io hoszam
wag' mind chak ily kegyetlen,
hog' regen szolgalom
leszene Jutalmom
kelléé ioth remenlenem.
Ekh. Nem.

Kegetlensegeyert
twrtem sok kyniaert,
háth meg Istentwl sem fel,
Illien szep szemelben
minth kedues fészekben,
kegetlenseg hogy hogy éél,
merth mynth nyelwed beszel,
Bűmmal en hiszem él
hog' ily igen nem kyméél.
Ekh. Eel.

O howa legyek háth,
twruen eny kynniat,
kyuel weth keőrős keőről,
nynts wth szerelmehez,
mert már el uethet ez
kegies szemey elől,
wethet giőtrelemre
kyben meg öly ueghre,
ámint latom hog' giwlől.
Ekh. Őel.

No chak mutasd modgiath,
mynt olthassam langyat
szerelmemnek, ky chak nő,
wag' hogy igy szeretem
skegelmet nem erzem,
ne talan oka nem w
hanem más gonosz neő
Őrdőngeős beőwőleő
mert kegies ő sem mynt kew.
Ekh. Eő.

Hááth megyek en weszeth
kyt szerelem egeth
s kyt már hozza nem fogad,
szynem regy Bűmba,
mynt szep uyragh, Niarba
im latod hog' ugy herwad,
Azert agy tanachoth,
szaniad niawalamoth,
ha sebemeth giogythad.
Ekh. Had.

Wayha el hagyhatnám,
uolna my niaualyam?
de ha lölkem mint geryed
mykor szep orczayat,
mint pűnkősd Rosayath,
latom hog pyrwl teryed,
ha szep uoltath latnad,
el hadny nem hadnad,
nezd megh chak es esmeryed.
Ekh. Meried.

Nem merhety szyem,
hanem ha kett kezem,
uegez ky eletembűl,
Noo teőrrel meregel
nag' bumot űerem el,
mert ky estem keduebűl
latom hogy chak giűloel,
ennekem nem eőrrűl,
sraytam nemis kőniőrűl
Ekh. Őrrűl.

------------------
------------------
------------------
------------------
------------------
------------------
------------------
------------------
------------------
--------

O wayha orűlne,
S.zerelmebe uenne,
wezne szyuem banattia,
de nem azt ielenthy
kemen tekentethy,
S az mint magát mutattia,
hog' ismeth szeressen,
nem adgia azt Isten,
Noha leőlkem imadgia.
Ekh. Adgia.

Ha Isten azt adgia,
lelkőm wyßonth aldgia,
newet minden időben,
hißemis meg adgia
es szyeth fordetia
mégh ueghre szerelemben,
Wydam Julianak,
ky egyke annak,
kyknek haszayok a Men.
Ekh. Amen.

Megh dycheöwlt szynbe,
hog' geryed szyuembe
kedues Julya Twnnek,
en uton mentembe, ------------
egy swrő Erdöben ------------
feöl szoual igy eneklek,
werseym uegyben ------------
kerdezkedesymre ------------
Ekotwl ily uálazth week.

Ó magas kősziklák,
Kietlenben nőtt fák,
Kik nagy szerelem tüzen,
Igaz bizonságim
Vattok, mert kénaim
Tudjátok mint szinte én
Ki látta éltében,
hogy így haljon, vesszen
Más mint én szeretőjén?
ECHO: ÉN

Távoly egy erdőben --------
nekem felelésben ---------
Lőn ugymint emberi szó!
Talám eggyik tündér
jár itt valamiért,
Vagy valami vadászó.
Ha ló nem nyeritött
Az, ki itt cserditött,
Lábain ha volt békó?
ECHO

Echo! nagy kénomba,
Melybe szép Julia,
Engem fertengeni hágy,
Mi könnyebbíthet meg,
s mitűl lehet kérlek,
kemény szive hozzám lágy?
Keserű kénomat
Mi enyhitheti most?
S mi az mire lelkem vágy?
ÁGY

Azt igazán mondád,
de mondd meg azt is hát
Ott ki vigasztalhatna?
Búm helyett örömet,
Gyönyörű életet
Nekem ott ki adhatna?
Igazán ki neve,
Kit soknak kivűle
Lelkem oda kévánna?
ANNA

Azt bizon megvallom,
De jó szolgálatom
Kedves-e neki vagy nem?
Szép Juliám Annám,
Leszön-e jó hozzám,
Megkegyelmez-e nekem?
Hogy régen szolgálom,
Leszen-e jutalmom,
Kell-e jót remélnem?
NEM

Kegyetlenségejért,
Érte tűrt sok kénért,
Lám még Istentül sem fél,
Ő fejér mellyében,
mint szép lágy fészekben
Kegyetlenség holtig él,
Mert [...]

O Magas kősziklak
kegietlenbe nőt fak
kik nagi szerelem tüken
Igaz bizonsagim
vadtok mert kinyaim
Tugiatok szintén mint én.
Ki lata elteben
hogi igi hallyon veszen
mas mint en szerelmesem
(:Echo-

Ki felele nekem
táuul az Erdőben
lőn ugian ualami szoo
Talam egik Tundér
iar itt ualamiert
uagi valami nyulaszo
Ha lo nem nyeritet
kit itt czörögetet
halabain volt beko.
(:Echo.

Echo nagi kinomban
kibe' szep Iulia
engem uertennj hadgi
Mi könyebithet megh
s-mitul leszen ésmeg
kemeni sziue hozam lagi
Regi gyotrelmimet
mi enyhitheti megh?
mi amire lelkem uagi
[Echo.

Aagi igazan mondad:
de mond aztis hat
ot ki uigaztalhatna
Bum hellyet őrőmőt
győnyőrű eletet
nekem ott ki adhatna?
Igazan ki neue?
kit Iomnak felette
lelkem oda kiuanna
[Echo Anna.

Azt bizonj meg uallom
de jo szolgalatom
keduesé neke uagi nem?
Szep Iulia Annam
leszené io hozam
s-meg kegyelmezé nekem
hogi regen szolgalom
leszené jutalmom
s-kellé iot remenlenem
(?:Echo nem

Kegyetlensegiert
türtem sok kennyáert
hat meg Istentúl sem feel
Ű feier mellyeben
mint szep lagi fiszekbe
kegyetlenseg hogy hogi el
Mert mind nyelued beszel
bummal en hiszem él
ameli igen nem kemélj
[Echo el.

O houa legiek hat
tűruén ennj kennyat
kiuel uet kőrős kőrűl?
Nincz ut szerelmehez
mert mar el vetett ez
kegyes szemei eleől
Vetett gyotrelemre
s-mégh Meghis őlly végre
amint latom hogy gyölől
[Echo eóll.

Mar chak mutasd modgiat
mint olthasam langiat
szerelmemnek ki chak nő
Mert hogi igi szeretem
s-jutalmat nem érzem
oka talam nemis eő
Hanem mas gonosz nő
eőrdőngős büuőlő
mert kegies ő sem mint kő
[Echo. eő.

Hat megiek en veszet
kit szerelem eghet
s-kit mar ő be nem fogad?
Sziuem regi bumba,
mint szep uirag niarban
szinten igaz ugj heruad
Azjrt ad Tanaczot
szand meg nyavalyamat
ha sebemet gyogyithat
(Echo.

Vaiha elhagyhatnam
volna mj nyauallyam
de la sziuem mít geried
Hagyenge Orczayam
mint Pünkösd rosayam
latom hogi szinye teried
Magad se mondanad
elhadnj ha latnad,
nezd meg chak es esmeried
(:Echo.

Nem nyerheti lelkem
hanem ha ket kezem
uegez ki eletembűl
No tőrrel mereggell
nagi bumat verem el
mert kiessem keduebűl
Latom hogi chak győlől
ennekem nem őrűl
s- raytam nemis kőnyorűl
[.Echo őrűl.

Hogi hihessem en azt?
ha laddé mint faraszt
szantalan sok veszellel
Szemei lattara
nagi kegiessen masra
nezdeggel vidam szemmel
Ennekem peniglen
meg szerelem sem kel
veszt szilyezt gyötrelmekkel
(:Echo

O vai ha kelenne
szerelmebe vennem
veszne sziue banattia
De nem azt ielentj
kemenj Tekinteti
s-amint magat mutattia
hogi esmét szeressem
nem adgia azt Isten,
noha lelkem imagya
[.Echo agia

Ha I[ste]n azt adgia
lelkem viszont algia
neuet minden időben
S-Talam meghis agia
es sziuet forditya
hozam meg szerelemben
Vidam Iulianak
ki egyké annak
kiknek hozaiok a Menj
[:Echo.

Meg diczoült szinben
hogi geried szivemben
vidam Iulia tűnek
Egi sürő Erdőben
en uton Mentemben
fel szoual igi eneklék.
Kerdezkedesemre
verseim feiebe
Echotul illj valaszt veék.

Ó, magas kősziklák,
kietlenben nőtt fák,
kik nagy szerelmem tüzén
Igaz bizonságim
vadtok, mert kínjaim
tudjátok, szinte mint én,
Ki látta éltében,
hogy így haljon, vesszen,
más, mint én, szerelmesén?
ECHO: ÉN.

Ki felele nekem?
Távul az erdőben
lőn ugyan valami szó,
Talám egyik tündér
jár itt valamiért
vagy valami nyúlászó;
Ha ló nem nyerített,
ki itt csörögetett,
ha lábain volt békó?
ECHO: ECHO.

Echo, nagy kínomba,
kibe szép Julia
engem vertengeni hágy,
Mi könnyebbíthet meg,
s mitül leszen esmeg
kemény szíve hozzám lágy?
Régi gyötrelmimet
mi enyhítheti meg,
s mi az, mire lelkem vágy?
ECHO: ÁGY.

Ágy, igazán mondád,
de mondd meg azt is hát,
ott ki vigasztalhatna?
Búm helyett örömet,
gyönyörű életet
nekem ott ki adhatna?
Igazán ki neve,
kit jómnak felette
lelkem oda kívanna?
ECHO: ANNA.

Azt bizony megvallom,
de jó szolgálatom
kedves-é neki vagy nem?
Szép Julia-Annám
leszen-é jó hozzám,
s megkegyelmez-é nekem?
Hogy régen szolgálom,
leszen-é jutalmom,
s kell-é jót reménlenem?
ECHO: NEM.

Kegyetlenségéért,
tűrtem sok kínjáért,
hát még Istentül sem fél?
Ő fejér mellyében,
mint szép lágy fészekben,
kegyetlenség hogyhogy él?
Mert mint nyelved beszél,
búmmal én hiszem, él,
ó, mely igen nem kémél!
ECHO: ÉL.

Ó, hova legyek hát,
tűrvén ennyi kínját,
kivel vett körös-köről?
Nincs út szerelméhez,
mert már elvetett ez
kegyes szemei elől,
Vetett gyötrelemre,
s még meg is öl végre,
amint látom, hogy gyűlöl.
ECHO: ÖL.

Már csak mutasd módját,
mint olthassam langját
szerelmemnek, ki csak nő,
Mert hogy így szeretem,
s jutalmát nem érzem,
oka talám nem is ő,
Hanem más gonosz nő,
ördöngös bűvölő,
mert kegyes ő, semmint kő.
ECHO: Ő.

Hát medgyek, én veszett,
kit szerelem éget,
s kit már ő be nem fogad?
Szívem régi búmban,
mint szép virág nyárban,
szinte igaz úgy hervad;
Azért adj tanácsot,
szánd meg nyavalyámot,
ha sebemet gyógyíthadd!
ECHO: HADD!

Vajha elhagyhatnám,
volna mi nyavalyám?
De lá, szívem mint gerjed,
Ha gyenge orcáján,
mint Pünkösd rózsáján,
látom, hogy színe terjed,
Magad se mondanád
elhadni, ha látnád;
nézd meg csak, és esmerjed!
ECHO: MERJED!

Nem merheti lelkem,
hanem ha két kezem
végez ki életembül.
No, tőrrel, méreggel
nagy búmot verem el,
mert kiesém kedvébül,
Látom, hogy csak gyűlöl,
énnekem nem örül,
rajtam nem is könyörül.
ECHO: ÖRÜL.

Hogy hihessem én azt,
ha ládd-é, mint fáraszt
szántalan sok veszéllel?
Szemeim láttára
nagy kegyessen másra
nézdegel vidám szemmel,
Énnekem peniglen
még szerelmem sem kell,
veszt, sillyeszt gyötrelmekkel
ECHO: KELL!

Ó, vajha kellene,
szerelmébe venne,
veszne szívem bánatja,
De nem azt jelenti
kemény tekinteti,
s amint magát mutatja,
Hogy esmét szeressen,
nem adja azt Isten,
noha lelkem imádja:
ECHO: ÁDJA!

Ha Isten azt ádja,
lelkem viszont áldja
nevét minden időben,
S talám meg is adja,
és szívét fordítja
hozzám meg szerelemben
Vidám Juliának,
ki egyike annak,
kiknek hazájok a Menn:
ECHO: AMEN.

Megdicsőült színben
hogy gerjedt szívemben
vidám Julia tűnék,
Egy sűrő erdőben
én úton mentemben
felszóval így éneklék,
Kérdezkedésemre
verseim végébe
Echótól ily választ vék.

Nem de nem az é az,
ki megh nem kegielmez,
semj köniergisemre,
rególtatul fogúa
artatlan voltomra
ueßt Vetett götrelmire,
kiben hogi hatt órról,
kinoz kegietleneol,
mert búm esik keduire.

Oh niauolias lölkem,
elbolondolt feiem
haßon niekevl mit ßolgalß,
az ki teged vtal,
s hozad haraggal el
myrt hogi attul meg nem valß,
illen kegietlennek
köniuedet eitened
mi haßon ha but talalß

Monhatatlan ßepsigh,
kiben hamar leß végh,
ki ideöuel elmulik
masnakis adatoth
(gondold megh magadoth)
kik kezol talakozik
ki teged keressen
nem mint az kedgietlen
ki veled kinnal iadzik

Igi feduim teröduin
nagi kegietlensigin
aldoth szép Júlianak
czak egi veletleneól
hatt mar eleöttem eóll
ßemellie Cupidonak,
ki ram mosolioduan
igh ßola vígan
nekem regi rabianak.

Tusakodnod azon
hogi az kegies Aßony
nalad feledue ledgien,
czak kar ßomot hidgied,
hanem ha lelkedis
belöled ellj midgien,
mert ennen kezemúel
benned meczettem fel
ott kophatatlan képen

Azirt Abrazattia
lölkedból mar soha
migh elß ki nem kophatik.
földen ßerte ßerint
czak érte vallaß kint,
migh raitad megh nem esik,
azert en az tanats
ez hogi dolgodhoz iol lass,
mert igi kedued nem telik.

Szerelem giulaßto
ßentsiges Cúpido
mond hat minth lölliem keduit,
monda mindt holtig
maragj megh ebben igi,
amint imadod kepeth
rea felelek smegh lad
hogi meg hoza fogad
noha teöle most elúetth

Julianak dolgan
niúghatatlankodúan
elkeseredeth ßiúem,
úen olj batorsagotth
Cupidotul ßot
úeßet niauolas feiem,
kiben eö vgi fogad
hogi megh hoza fogad
az en fene ßerelmem

Nem de nem azé ez
ki meg nem kegielmez
semmi kőnyörgesemre
Regultatul fogva
artatlan voltomra
s-ueszet uetet gyötrelemre
Kiben hogi lat őrűl
kinoz kegyetlenül
mert bum esik keduemre.

O Niauallias lelkem
elbolondult feiem
haszon nelkűl mit szolgalsz?
Aki teged utal
s hozad haragal al
mert hogi attul meg nem valsz?
Illyen kegyetlennek
kőnyuedet eytened
mi haszon? ha but Talalsz.

Mondhatatlan szepségh
kiben hamar lesz uégh
s-ki időuel elmulik
Masnakis adatot
[:gondold meg magadot:]
kik közűl Talalkozik
Ki teged szeressen
nem mint ez kegyetlen
ki veled kinnal jaczik

Igy feduén tőrőduén
nagy kegyetlensegén
aldot szep Iuliamnak
Chak egy véletlenűl
hat mar előttem ül
szemellye Cupidonak
Ki ream mosolyodvan
igi szolala vigan
nekem regi rabianak

Tusakodnod azon
hogi ez kegies aszonj
nalad feleytue legyen
Chak kar szomat higyed
hanem ha lelkedis
belőled ki megyen
Mert ennen kezemmel
benned meczettem fel
űtt kaphatatlanképen.

Azert Abrazattia
lelkedbűl mar soha
mig élsz ki nem kophatik
Főldőn szerte szerint
chak erte vallasz kint
megh rajtad meg nem esik
Azert en a Tanacz
hogi dolgodhoz iol las
mert igi kedued nemtelik

Szerelem gyulazto
szentseges Cupido
mondhat mint lelljen keduet
Monda mind holtodigh
maragi megh ebben igi
amint imadod képet.
Rea felelek s-meg lad
hogi meg hoza fogad
noha tűle most el vett.

Iulianak dolgha
nyughatatlankoduan
el keseredet sziuem
Vőn illj batorsagot
Cupidotul io szot
veszet niaualljas fejem
Kiben ő ugi fogad
hogi megh hoza fogad
az en fene szerelmem.

Nemdenem az-é ez,
ki meg nem kegyelmez
semmi könyörgésemre?
Régoltától fogva
ártatlan voltomra
veszt, s vetett gyötrelemre,
Kiben hogy lát, örül,
kínoz kegyetlenül,
mert búm esik kedvére.

Ó, nyavalyás lelkem,
elbolondult fejem,
haszon nélkül mit szolgálsz?
Aki téged utál,
s hozzád haraggal áll,
mért hogy attól meg nem válsz?
Ilyen kegyetlennek
könyvedet ejtened
mi haszon, ha bút találsz?

Mondhatatlan szépség,
kiben hamar lesz vég,
s ki idővel elmúlik,
Másnak is adatott
(gondold meg magadot),
kik közül találkozik,
Ki téged szeressen,
nem mint ez kegyetlen,
ki veled kínnal játszik.

Így feddvén, törődvén
nagy kegyetlenségén
áldott szép Juliámnak,
Csak egy véletlenül
hát már előttem ül
személye Cupidónak,
Ki rám mosolyodván
így szólala vígan
nekem, régi rabjának:

Tusakodnod azon,
hogy ez kegyes asszony
nálad felejtve legyen,
Csak kár, szómat higgyed,
hanem ha te lelked
is belőled kimegyen,
Mert ennen kezemmel
benned metszettem fel
őt kophatatlanképpen.

Azért ábrázatja
lelkedből már soha,
míg élsz, ki nem kophatik,
Földön szerteszerint
csak érte vallasz kínt,
míg rajtad meg nem esik.
Azért en a tanács,
hogy dolgodhozz jól láss,
mert így kedved nem telik.

Szerelem-gyúlasztó
szentséges Cupido,
mondd hát, mint leljem kedvét?
Monda: Mind holtodig
maradj meg ebben így,
amint imádod képét,
Ráfelelek, s megládd,
hogy meg hozzáfogad,
noha tőle most elvét.

Juliának dolgán
nyughatatlankodván,
elkeseredett szívem
Vőn ily bátorságot
Cupidótól jó szót
veszett nyavalyás fejem,
Kiben ő úgy fogad,
hogy meg hozzáfogad
az én fene szerelmem.

Mi haßon ennekem
hegieken veőlgieken
buidosúa niaúolognom
ßerniú hauasokon,
fene Parducz Modra
kietlenben balaghnom,
tőuis kózt bokorban,
sok esöben hoban
holtig tsak niomorognom.

Mindennek barlangit
vadak lakohelit,
mi haßnom hogibie iarom
emberek nem lakta
feőlden ilj regúlta
mi Jutalmomot varom
ha mindenót íget
ßerelem enghemet.
mindt búm kinom, tsak károm etc.

Sokßor vadaszassal
zep Madaraßassal,
en mindt tsak azon voltam,
hogj nagj ßerelmemet
kj forral engemet
ßiuemben mindt megh oltsam,
de semmit nem niertem
vele seöt veßtettem
mert inkap egtem giultam

Mert valahul Jarok
s vallamit tsinalok,
elmimben mindt ot forogh,
Juliam zep kepe,
geonereő beßide,
lölkem erte for búzogh,
valahoúa nezek
vgi tetczik ßememnek
hogj mindt eleöttem mozogh.

Noha felmetelte
ziuem közepette:
Kupido neki kepitt.
giemant zep betökkel
maga ket kezeiuel,
de megis ßep ßemillith,
neznj ell wz enghem
noha niluan erzem
hogi tsak vallom geötrelmith.

Mas kegiesis -------
ßeret de en ötet nem,
noha kőuet nagi hiúen
Azertt: mert I[ste]n
Czodaul nagi bőltsen
tsak Juliara epen
minden nagj ßépsigit
ez földre vgi ßerzet,
hogi senki zéb ne legien etc.

Oh en ream döhett
elueßtemre eskeött
igan hamis ßerelem
miirt nem hodolhacz
enghem annak kit tartaß
vtanam ßerelmessen,
smire keduem ellen
giutaß ahoz enghem
az kj hogi nierhetetlen.

De te Töruiniednek,
noha tsak veßtenek
ketelen kelj engednem
Siamolioll vetettill,
rabiaua eitettil
mert Julianak enghem,
ki miat hißem czoda,
hogi mint ha Jol volna,
olj őrömest viselem

Mint az leppentioczke
gierta lang heaban,
magat akaruan eötj
nem gondoluan vele,
hogi az giertia langia
megis igetj seötj.
ßiemis éz kepen,
Julia ßiuiben,
magat óromest sűtj

Hattalmas ßemej,
haragos beßidj,
enghem noha veßtenek,
de minden zepsiggel
sminden ßerelmiuel
megis inkap tetczenek
raita essik hall, veß,
lölkem tsak az nehez,
hogi tart ßamkjvetetnek

De am akar megien
velem az ßerelem,
ßabad legien mar velem,
tsak hogi azt engedgie,
kinom erdemiben,
hogi az mint fel meczettel,
Julia ßiuemben
ßinten vgi versemben
tessek megh zep kepe etc.

Hidegh liuin kiuöl
enghem penigh belol,
Julia ßerelmitol,
io hamar louakérth
iaruan érdelj feőldeth
nem nagj faratsagh niekeól,
ezt eößue rendeltem
teőbbj nem emlituin
Júliath imar versöll etc.

Mi haszon ennekem
hegieken völgyeken
buidosua nyaualljognom
Szörnju hauasokon
fene parducz modon
kietlenben bolljognom
Tőuis kózt bokorban,
sok essőbe hoba
holtig chak njomoroghnom.

Medueknek barlangit
uadak lako helit
mi haszon hogi be iarom.
Emberek nem lakta
földőn illj régulta
mj jutalmat varom?
Ha mindenüt eghet
szerelem engemet
mind bum kinom chak karom.

Sokszor uadaszasall
szep madaraszaszal
en mind chak azon uoltam
Hogj nagy szerelmemet
ki forral engemet
sziučben mint megh oltsam
De semmit nem njertem
vele sőt vesztettem,
mert inkab egtem gjúltam.

Mert ualahol iarok
s-ualamit chinalok
elmembe mint ott forogh
Iulia szep képe
gyönyorű beszide
lelkem erte for buzogh,
Valahoua nezek
ugy teczik szememnek
hogi mind elötem mozogh.

Noha fel metzette
sziuem kőzepette
Cupido nekj kepet.
Gyemant szep bőtückell
maga ket keziuel
de megis szep szemelljét,
Nézni elűz engem
noha nyluan érzem
hogi chak uallom gyötrelmet.

Mas kegyesis engem
szeret de en űt nem
noha köuet nagi hiuen
Azert mert az I[ste]n
chodaul nagi bőlczőn
chak Iuliara éppen.
Minden nagi szepséget
e főldön ugi szerzett
hogi senki szeb nelegyen.

Ó en ream hihüt
el uesztemre eskűt
igen hamis szerelem
Miert nem holdultacz
meg annak kit jartacz
utanam szerelmessen?
S-Mire keduem ellen
gyutasz ahoz engem
aki meg nyerhetetlen.

De te Tőruényednek
noha chak vesztenek
ketelen kel engednem
Samoljul vetettel
rabiaua eytettel
mert Iulianak engem.
Kinnjat hiszem chuda
hogi mint ha io volna
olj őrőmöst viselem

Mint az lepentöczike
gyertja lang kezibe
magat akartua ütj
Nem gondoluan véle
hogi gyertia lang heue
meghis égeti sütj
Sziuemis eckepen
Iulia szineben
magat őrömmöl fütj.

Hatalmas szemei
haragos beszidj
engem noha vesztennek,
De minden szepsegnél,
minden szerelemnél
meghis inkab tetzennek
Rayta esik hal vesz
lelkem s-chak az nehéz
hogi Tart szam ki vetetnek.

De am akar megien
velem bar szerelem
szabad legyen mar véle
Chak hogy ezt engedgie
kínom erdemiben
hogi amint fel meczette
Iuliat sziuemben
szinten ugi versemben
is Teszek meg szép képe.

Hideg leuén kivűl
éguén penig belől
Iulia szerelmetül
Ió hamar louakert
iaruan Erdeli főldőt
nem nagi faratsag nelkűl
Ezt öszue rendelem
tőbbé nem emletuen
Iuliat im mar versul.

Mi haszon énnekem
hegyeken-völgyeken
bujdosva nyavalyognom,
Szörnyű havasokon
fene párduc módon
kietlenben bolyognom,
Tövis közt bokorban,
sok esőben, hóban
holtig csak nyomorognom?

Medvéknek barlangit,
vadak lakóhelyit
mi haszon, hogy bejárom?
Emberek nem lakta
földön ily régolta
mi jutalmamat várom?
Ha mindenütt éget
szerelem engemet,
mind búm, kínom csak károm.

Sokszor vadászással,
szép madarászással
én mind csak azon voltam,
Hogy nagy szerelmemet,
ki forral engemet,
szívemben mint megoltsam,
De semmit nem nyertem
vele, sőt vesztettem,
mert inkább égtem, gyúltam.

Mert valahol járok
s valamit csinálok,
elmémbe mind ott forog
Julia szép képe,
gyönyörű beszéde,
lelkem érte forr, buzog,
Valahova nézek,
úgy tetszik szememnek,
hogy mind előttem mozog.

Noha felmetszette
szívem közepette
Cupido neki képét
Gyémánt szép bötűkkel
maga két kezével,
de mégis szép személyét
Nézni elűz engem,
noha nyilván érzem,
hogy csak vallom gyötrelmét.

Más kegyes is engem
szeret, de én őt nem,
noha követ nagy híven,
Azért, mert az Isten,
csodául nagy bölcsen,
csak Juliára éppen
Minden nagy szépséget
e földön úgy szerzett,
hogy senki szebb ne légyen.

Ó, énreám dihüdt,
elvesztemre esküdt
igen hamis szerelem!
Miért nem holdultatsz
meg annak, kit jártatsz
utánam szerelmesen?
S mire kedvem ellen
gyútasz ahhoz engem,
aki megnyerhetetlen?

De te törvényidnek,
noha csak vesztenek,
kételen kell engednem,
Zsámolyul vetettél,
rabjává ejtettél
mert Juliának engem,
Kínját, hiszem csoda,
hogy mintha jó volna,
oly örömest viselem.

Mint az leppentőcske
gyertyalang közibe
magát akartva üti,
Nem gondolván vele,
hogy gyertyalang heve
meg is égeti, süti,
Szívem is ekképpen
Julia szenében
magát örömmel fűti.

Hatalmas szemei,
haragos beszédi
engem noha vesztenek,
De minden szépségnél,
minden szerelemnél
mégis inkább tetszenek,
Rajta esik, hal, vész
lelkem, s csak az nehéz,
hogy tart számkivetettnek.

De ám akar medgyen
velem bár szerelem,
szabad legyen már vele,
Csak hogy ezt engedje
kínom érdemébe,
hogy amint felmetszette
Juliát szívemben,
szinte úgy versemben
is tessék meg szép képe.

Hideg lévén kívül,
égvén penig belül
Julia szerelmétül,
Jó hamar lovakért
járván Erdély földét
nem nagy fáradság nélkül,
Ezt öszverendelém,
többé nem említvén
Juliát immár versül.

Oh veghetetlen kinn,
kitt Angiali ßep ßin
uig ßiuemre botsatot,
imar oruosagot
hol lelliek giogitot,
bum ellen ki ram Jutot,
ha sulios ßerelem
kinal suitot enghem
bura ismet forditot

Fekete giaßaban
mint sóró arnikban
liliom vgi feirlik,
ßép piros orczaia
fekete Somanczban
mint Rubint vgi töndeklik.
Sleit oltezetiben
mint az Souanj beödben
Maria kepe vgi fenlik.

Igazan Göregeol
neuith kereßtsigbol
attak ßép ßemilire,
meltan Sophia neue,
azirt mert bos weße
vagion nekj mindenre.
tud fednj ßerelmit,
noha igen ßereth
mintsen gonoß hirire

Aldot Venus Aßonj
kinil niluan vagion
leölkem sulios giötrelme:
io ßolgalatomerth,
nagi kin vallasomérth
giulcz fel ezt ßerelmemre
regi ßokban Vtan
had elhessek vigan
ezzel imar keduemre.

Mikor finies Bogar
ßent Iuan Hauaban
iar niarnak kezepiben,
aialuan leölkemet
akkor egi zep ßöznek
aldozatul keziben,
ßerzim ezt versekben
az masfel ezerben
es az niolczuan kilenczben.

Ó ueghetetlen kén
kit Angialj szep szin
vég sziuemre boczatott
Immar orvosagot
hol lellyek gyogyitót
bum ellen ki ream jutott,
Ha sulyos szerelem
kinnal suytol engem
bura esmet forditott.

Fekete giaszaba
mint sürű arnekba
liliom ugi feierlik
Szep piros orczaya
fekete zomanczba
mint rubin ugi Tűndőklik
Sleit őltözötiben
mint a sovanj böytbe
Maria kepe ugi fenlik.

Igazan gőrőgől
neuet keresztsegbúl
adtak szép szemelére
Meltan Soffi neve
azert mert bölcz esze
uagion neki mindenre
Tud fednj szerelmet
noha igen szeret
ninchen gonosz herére.

Aldot Venus Aszonj
kinél nyluan vagió
lelkem sulljos győtrelme
Io szolgalatomért
nagi kin vallasomert
gyúcz fel ezt szerelmemre
Regi sok bum utan
had elhessek vigan
euuel immar kedvemre.

Mikor fenjes bogar
szent Iuanj hauaban
iar a nyarnak közöpibe
Ayaluan lelkemet
ackor egi szep szüznek
aldozattul kezibe
Szerzem ezt versekben
az mas fel ezerben
es a njoltzuan kilentzben.

Ó, véghetetlen kín,
kit angyali szép szín
víg szívemre bocsátott!
Immár orvosságot
hol leljek gyógyítót
búm ellen, ki rám jutott,
Ha súlyos szerelem
kínnal sujtol engem,
s búra esmét fordított?

Fekete gyászába,
mint sűrű árnékba
liliom, úgy fejérlik,
Szép piros orcája,
fekete zománcba
mint rubin, úgy tündöklik,
Slejt öltözetében,
mint a sovány böjtben
Mária képe, úgy fénlik.

Igazán görögöl
nevet keresztségből
adtak szép személyére,
Méltán Zsófi neve
azért, mert bölcs esze
vagyon neki mindenre,
Tud fedni szerelmet,
noha igen szeret,
nincsen gonosz hírére.

Áldott Venus asszony,
kinél nyilván vagyon
lelkem súlyos gyötrelme,
Jó szolgálatomért,
nagy kínvallásomért
gyújts fel ezt szerelmemre,
Régi sok búm után
hadd élhessek vígan
evvel immár kedvemre!

Mikor fényes bogár
Szent Ivány hóban jár
a nyárnak közepében,
Ajánlván lelkemet
akkor egy szép szűznek
áldozatul kezében,
Szerzém ez versekben
az másfélezerben
és az nyolcvankilencben.

IV. 17.

Caelia VI. 2.

Caelia VI. 3.

XL. 4.

XL. 13.

Nem ugj megjek el hogj
lennek nalad nelköl,
mert mint hogj az test nem
elhet lelek nelköl;
igj te szerelmedtöl
nem ualhatom en megh
már halalom nelköl.

Oh siralmas szallas
kit keserues ualás
szegjn feiemnek rendelt
Immar houa legiek
elömbe mit uegiek
haszontalan but terhet
Oh szerencsetlen nap
ki el ragad es kap
attúl ki hyuen keduelt.

Szerelmesetöl uált
nem chjoda az halalt
hogj ha feiere kery
Mert búuaban halal
oruossagot talal
faidalma ueget erj
De az szörniw ualas
uegtelen kin uallas
szjuet öröke sertj.

Mastis örömemet
magadal el ueted
keduemel egjetembe
read gjult szerelmem
titkon eget engem
keseredet elmembe
aldot szemeidet
[gjongj] gionge szinödet
iutatuan en [eszembe] eszembe

Öszue kötet kezel
hailot föuel terdel
J önekie köniörgek
kinek io uoltatul
mint Isten aszonjtul
kegielmet remenlenek
hogj megh kegjelmezen
touab ne gjötőryon
Ament rea kjaltek.

Nem ugj megiek el hogj
lennik nalad nekül,
mert mjkint hogj test nem
élhet lélek nekül,
igj te ßerelmedtul
soha nem uálhatom
megh halalom nekül.

O siralmas szalas
kit keserues uallas
szegénj feiemnek rendelt,
Immar houa legiek
s-őlemben kit vegiek?
ha szantalŕ bu terhelt
o szerenczetlen nap
ki elragad es kap,
attul ki hiuen kedvelt.

Szerelmesétúl valt
nem chuda az halalt
hogi ha feiere keri,
Mert buabŕ halal
oruosagot Talal
faidalma véghet érj
De az szőrnju vallas
vegtelen kin vallas
sziuet őrőké sertj.

Mostis őrőmemet
magaddal el uitted
kedvemmel egjetemben,
read gjűlt szerelmem
titkon čget enghem
kesseredet elmemben,
aldot szemejdet
gjenge szep szjnedet
iutatvan en eszemben.

Eöszue kulczúlt kezel,
haylott Térdel füuel
Iuliamnak könyeőrgék,
midőn io voltatól,
mint Isten Aßonytól
kegyelmet remenlenék,
hogj megh kegyelmezne,
Tovab ne győtrene,
Amen rea kialték.

Nem úgy megyek el, hogy
lennék nálad nélkül,
Mert miként hogy test nem
élhet lélek nélkül,
Így te szerelmedtül
Soha nem válhatom
meg halálom nélkül.

Ó, siralmas szállás,
kit keserves válás
szegény fejemnek rendelt!
Immár hova legyek,
s ölemben kit vegyek,
ha szántalan bú terhelt?
Ó, szerencsétlen nap,
ki elragad és kap
attól, ki híven kedvelt!

Szerelmesétől vált
nem csuda, az halált
hogyha fejére kéri,
Mert bújában halál
orvosságot talál,
fájdalma végét éri,
De az szörnyű válás
végtelen kínvallás,
szívét örökké sérti.

Most is örömemet
magaddal elvitted
kedvemmel egyetemben,
Reád gyúlt szerelmem
titkon éget engem
keseredett elmémben,
Áldott szemeidet,
gyenge szép színedet
juttatván én eszemben.

Öszvekulcsolt kézzel,
hajlott térddel-fővel
Juliámnak könyörgék,
Midőn jóvoltától,
mint istenasszonytól,
kegyelmet reménlenék,
Hogy megkegyelmezne,
tovább ne gyötrene,
Áment reá kiálték.

Caelia V. 1.

Caelia V. 2.

Caelia V. 3.

Caelia IV. 3.

Mellj choda giötrelem
ez hogi a szerelem
bumra most maloma let
Hol mint Gabonajat
engemet szolgaiat
szep Coeliaual őrlet
Siralmam patakia
az kiert haitja
kin liszte letig tőret.

Im az nagi szerelem
miat busult lelkem
mar szinten harangha lett
Kit szerelem bennem
főtlen vér ellennem
ream tamaduan amellet
Azert hogi jaj szoual
zug fohazkodassal
szegeni niugalma hellett.

Mint egi Cristali kőuet
soha el nem tőrhet
noha eghet uerófénj
Ugi az en szivemet
noha ual gyötrelmet
el nem rontia tűzes keen.
Chak gyűl szegeni s-hiuűl
mert szertelenül fűl
mint Cristal kit süt hev szen.

Mint nap szép homalial
feier felhő altal
uerofenyét Teryesztj
Ollj gyenge uilaggal
uekonj fatiol altal
haia szenét eresztj
Coelia be feduen
s-mellyen Tűndőkőluen
draga gémant keresztj.

Mely czuda geőtrelem
es hogy az szerelem
bumra most malomma lőtt,
hol mint gabonajat
engemet szolgajat
szép Celiaual eőrleth,
siralmas patakja
az kereket hajtia
kő leßtelesigh eö rád.

Nagy szerelem lángia
mert lelkem annira
már szintin haranga lőtt,
kit szerelem bennem
felen Vér ellenem
s rám tamadot amelliet,
azert kongh jay szoual,
Zugh fohaßkodassal,
szeghénj Niugalma hellieth.

Mert egy Kristalj keőuet
soha elnem tőrhet
noha éghet Verő fénj,
ugj azén szjuemet
noha val geőtrelmet
elnem rontia tűzes kén,
czak giúl szeghenj s-heuől
mert szertelenől fél
mint Kristalj Eőuegh
kit seőt se nap fénj.

Mjnt nap szép homallial
fejer felső altal
Verőfinien terießti,
olj geőnghe uilagal
Vékonj fatiol altal
haja ßinit ereßti,
Celia be fűluén
mellien tűndekőlvén
dragha gyemant kereßti.

Mely csuda gyötrelem
ez, hogy a szerelem
búmra most malommá lett,
Hol, mint gabonáját,
engemet, szolgáját
szép Celiával őrlet,
Siralmam patakja
az kereket hajtja,
kin lisztté létig töret.

Ím, az nagy szerelem
miatt búsult lelkem
már szinte haranggá lett,
Kit szerelem bennem
félen ver ellenem,
rám támadván amellett,
Azért kong jajszóval,
zúg fohászkodással
szegény, nyugalma helyett.

Mint egy kristálykövet
soha el nem törhet,
noha éget, verőfén,
Úgy az én szívemet,
noha vall gyötrelmet,
el nem rontja tüzes kén,
Csak gyúl szegény s hevül,
mert szertelenül fűl,
mint kristál, kit süt hév szén

Mint nap szép homállyal
fejér felhő által
verőfényét terjeszti,
Oly gyenge világgal
vékony fátyol által
haja színét ereszti
Celia befedvén,
s mellyén tündökölvén
drága gyémántkereszti.