1 Szít Zsuzsanna tüzet szívemből1 magára,
2 Cupidóval űzet szerelme dolgára,
3 Mert kis szája, szép orcája, mint pünkösdi2 új rózsa,
4 Fényes haja nap csillaga vagy sárarany sárgája,
5 Vékony derekacskája.
6 Mutat angyali fényt szerelmes szemével,
7 Piros angyali színt szerelmes szenével,
8 Ha hozzá int, vígan tekint, szívemben örömet hint,
9 De ha megint úgy néz, amint kit gyűlöl szíve szerint,
10 Ottan érzek súlyos kínt.
11 Kegyes ábrázatja én arányzó célom,
12 Citeraszózatja3 búm rontó acélom,
13 Venus fattya lelkem hatja, ha4 szózatját hallhatja,
14 S ha láthatja, nincs bánatja, búját5 mind elmúlatja,
15 Hogy jó kedvét mutatja.
16 Kártyát játszván velem,6 vet szívet tromfomra,
17 Kit a bölcs Szerelem így magyaráz jómra,
18 Mondván: „Ne félj, sőt vígan élj, mert tied az szép személy,
19 Veres levél7 tromfodra kél, csak azért, hogy jót remélj,
20 Semmi gonoszt te ne vélj!
21 Mert már neked adta nagy szerelmű szívét,
22 Viszont nála hagyta szívedet, ő színét;8
23 Így tőled vett szíven szívet, kit tart mint drágakövet;
24 Örül s nevet, s vígan követ téged, mert lát víg kedvet,
25 Kit régen eszébe vett.
26 Így volt akaratja, hogy megnyilatkozzék,
27 Vagy immár barátja, ne félj, hogy változzék.
28 Megemlítsen és segítsen, gyakran örömmel hintsen,
29 S rád tekintsen, s ne felejtsen, kinél több jód már nincsen,
30 S kit nem adnál sok kincsen.”
31 Lengyel szép Zsuzsánna vervén citeráját
32 És mondván utána9 gyönyörű nótáját:
33 Eszem vesztve, eltévesztve, szerelmében süllyesztve,
34 Felgerjesztve és ébresztve, szívemet elrekesztve,
35 Belső tűzzel emésztve.