1 Szerelem s Julia egymás mellett állva reám2 szikráznak vala,
2 Gerjeszt mind a kettő, mert mindegyike lő,3 nagy mindegyik hatalma:
3 Egyik szép szemével, másik nagy szenével erejét4 rám5 támaszta.
4 Ily veszedelmemben6 a csalárd Szerelem szép szóval szóla nekem:
5 „Add meg, mond, magadot, hatalmamat látod, csak kár, hogy víssz ellenem,
6 Mert kezembe akadsz, vagy ugyan itt meghalsz; lám, régen ismersz engem!”
7 „Nem adom magamot neked, meg hidd, - mondok, - noha mindenekkel bírsz,
8 De ím, e kegyesnek holtig rabja leszek, mert te csak méreggel írsz
9 Azoknak fejére, kik vannak kezedbe, kit csalárdul hozzád hísz.7
10 E8 kegyesnek legyen mind fejem s mind lelkem maga kottyavetyéje,
11 Szép szeme láttára csörögjek vasába,9 legyek kínszenvedője;
12 Csak öröm mondani, hogy magamat kötni látám nagy szerelmére.”
13 Vidám Juliának, kinek víg voltának ó, hogy én akkoron10 hűk!11
14 De kegyesnek tetszék,12 hogy kezébe juték,13 s nem is14 tudtam, hogy oly15 szűk
15 A kegyes szerelmes, ki miatt vagyon már rajtam bonthatatlan nyűg.
16 Julia kezében, szörnyű tömlöcében fejem miképpen essett,
17 És hogy nem könyörül rajtam, ki-ki ebbül könnyen16 értelmet vehet:
18 Az oly17 kegyetlentől,18 ki szemeivel öl,19 az Isten ójjon mindent.