Kilencedik
a Palkó nótájára
kit a szeretőjével való haragjában szerzett

1 Ó, te csalárd világ, nyughatatlan elme,
2 Forgandó szerelem, változó szerencse,
3 Mire most szívemben
4 Új gyötrelmet hozál eszem vesztésére?

5 Engem most kétfelől hiteget két dolog,
6 Szerelem, bosszúság most bennem fegyvert fog,
7 Egymás ellen forog,
8 Kitől szívem, mint¹ nád, ide s tova inog.

09 Miképpen hogy Bessus a két fiataltól,
10 Kétfelé vonódom én e két dologtól,
11 Gyötretem³ azoktól;
12 Hajtattam, mint felhő égiháborútól.

13 Mint eltévedt ember két járt útra jutván
14 Nem tud melyikének indulni csapásán,
15 Megáll, gondolkodván,
16 Így én is nem tudok indulnom mely után.⁵

17 Mert miképpen labdát mikor ketten játsszák,
18 Tudod, hogy egymásra ütik és hajítják,
19 Így szívemet húzzák
20 Szerelem s bosszúság ide s tova vonsszák.

21 Indít mind a kettő bizonyos okokkal,
22 Hol ide, hol tova hajtnak szép szavakkal,
23 Csalogatásokkal,
24 Jól előmbe hánynak mindent okossággal.

25 De még egyfelé is nem adtam magamot,
26 Noha a bosszúság igen megindított,
27 De még el nem hajtott,
28 Régi szerelmemtől el sem szakaszhatott.

29 Elmém⁷ csak tévelyeg széjjel kétségében,
30 Mint vasmacska nélkül gálya a tengerben
31 Kormányeltörésben,
32 Nincsen reménysége senki szerelmében.

33 Ó, én üdvözítő kegyelmes Istenem!
34 Légy e dolgaimban én kegyes vezérem,
35 Vezess ki már engem,
36 Szégyentől, Pokoltól hogy megmenekedjem!

37 Ami neked tetszik, bár azt cselekedjed,
38 Csak hogy kárhozattól lelkemet őrizzed,
39 Testemet ám verjed
40 Bár, amint akarod, csak ne szégyenítsed!

41 Minap vőm eszembe szeretőmnek dolgát,
42 Hozzám szerelmében állhatatlan voltát,
43 Ravasz álnokságát,
44 Azért így jelentem szívem titkos kínját.