1 Ó, nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája,
2 Szép zölddel beborult, virágokkal újult jó illatú föld tája,
3 Csodákat nevelő, gályákat viselő nagy tenger morotvája!
4 Mi haszon énnekem hegyeken völgyeken bujdosva nyavalyognom,
5 Szörnyű havasokon fene párduc módon3 kietlenben bolyognom,4
6 Tövis közt bokorban, sok esőben, hóban holtig csak nyomorognom?
7 Medvéknek5 barlangit, vadak lakóhelyit mi haszon,6 hogy bejárom?
8 Emberek-nem-lakta földön ily régóta mi jutalmamat7 várom?
9 Ha mindenütt éget szerelem engemet, mind búm, kínom csak károm.
10 Sokszor vadászással, szép madarászással én mind csak azon voltam,
11 Hogy nagy szerelmemet, ki forral engemet, szívemben mind megoltsam,
12 De semmit nem nyertem vele, sőt vesztettem, mert inkább égtem, gyúltam.
13 Mert valahol járok s valamit csinálok,8 elmémbe mind’ ott forog
14 Julia9 szép képe, gyönyörű beszéde, lelkem érte forr, buzog,
15 Valahova nézek, úgy tetszik szememnek, hogy mind’ előttem mozog.
16 Noha felmetszette10 szívem közepette Cupido neki képét
17 Gyémánt szép betűkkel maga két kezével, de mégis szép személyét
18 Nézni elűz engem, noha nyilván érzem, hogy csak vallom gyötrelmét.
19 Más kegyes is engem szeret,11 de én őt nem, noha követ nagy híven,
20 Azért, mert az Isten,12 csodául nagy bölcsen,13 csak Juliára éppen
21 Minden nagy szépséget e földön14 úgy szerzett, hogy senki szebb ne legyen.
22 Ó, énreám dihüdt,15 elvesztemre esküdt, igen hamis Szerelem!
23 Miért nem hódoltatsz meg16 annak, kit jártatsz17 utánam szerelmesen?
24 S mire kedvem ellen gyújtasz ahhoz engem, aki megnyerhetetlen?18
25 De te törvényidnek,19 noha csak vesztenek, kénytelen kell engednem,
26 Zsámolyul vetettél, rabjává ejtettél mert Juliának engem,
27 Kínját,20 hiszem csoda, hogy mint ha jó21 volna, oly örömöst viselem.
28 Mint a lepentőcske?22 gyertyaláng közibe23 magát akarva üti,
29 Nem gondolván vele, hogy gyertyaláng heve24 meg is égeti, süti,
30 Szívem is eképpen Julia szenében25 magát örömmel fűti.26
31 Hatalmas szemei, haragos beszédi engem noha vesztenek,
32 De minden szépségnél,27 minden szerelemnél28 mégis inkább tetszenek,
33 Rajta esik, hal, vész lelkem, s csak29 az nehéz, hogy tart számkivetettnek.
34 De ám akar m’eggyen velem bár30 Szerelem, szabad legyen már vele,31
35 Csak hogy ezt32 engedje kínom érdemébe, hogy amint felmetszette33
36 Juliát34 szívemben, szintén úgy versemben is tessék35 meg szép képe.
37 Hideg lévén kívül, égvén36 pedig belül Julia szerelmétül,
38 Jó hamar lovakért járván Erdély földét nem nagy fáradság nélkül,
39 Ezt összerendelém,37 többé nem emlétvén Juliát immár versül.