1 Most adá virágom nekem bokrétáját,
2 Magához hasonló szerelmes1 virágát,
3 Kiben violáját kötötte rózsáját:
4 Úgy tetszik, hogy értem ebből3 ő akaratját.
5 Viola szép színe mutatja hűségét,
6 Rózsa piros volta hozzám nagy szerelmét,
7 Fejér rózsa pedig mondja tiszta éltét;4
8 Nézsze, mint mutatja bölcs és5 eszes elméjét!6
9 De látom, hogy ezzel7 nem csak azt jelenti,8
10 Hanem viszont hogy én is9 oly legyek, kéri,10
11 Hű, tiszta, szerelmes legyen szívem, inti,
12 Amint hogy ő magát is11 mondja hozzám lenni.
13 Azért e bokrétát, én édes szerelmem,
14 Megszolgálom s egészségedért viselem,
15 Mit12 parancsolsz véle nekem, így13 jól értem,
16 Higgyed, tehelyetted nem kell senki más nekem!14
17 De te ne kövessed e bokréta dolgát,
18 Ki noha most ily15 szép, de este elhervad,
19 Virágja mind elhull, csak a töve marad,
20 Légy állandó hozzám végig, mint16 én tehozzád.
21 Gondolj17 miközöttünk való kötelezést,18
22 Ne szerezzen senki mi közöttünk eszvészt,19
23 Mert bánja az Isten fogadás szegését,20
24 Bünteti, hiába aki21 veszi szent nevét.
25 Ezerötszáz és hetvennyolc esztendőben,
26 Egy szerelmes helyen hogy volnék rejtekben,
27 Az adá virágát akkor én kezemben,
28 Kit Istentől kérek gyakran22 könyörgésemben.