1 Mondják jövendölők bizonnyal énnekem,
2 Hogy születésemben Venus megkért engem
3 Arra, hogy csak magának szolgáltasson velem.
4 Olyha, mintha hinném én magam is e szót,
5 Mert látom, hogy Venus kíván nekem sok jót,
6 Szerelmemben mert gyakran hoz énnekem hasznot.
7 Reám eleitől fogva gondot viselt,
8 Mint fogadott fiát, erkölcsömben kedvelt,
9 Látván természetemet, jól magához nevelt.
10 Gyakran szerelmemben most is szerencsésít,
11 Én jó szerencsémre utat nyitván nódít
12 Arra, mert szolgálatom esik kedve szerint.
13 Az mint hogy mostan is megajándékoza,
14 Rabul egy szép szűzet én kezembe ada,
15 Mondván, szolgálatodnak ez is egy jutalma.
16 Ily szép mint ez, akkor sem volt ő maga is,
17 Hogy neki ítélte arany almát Paris;
18 De ilyen kívánt lenni, ha istenasszony is.
19 Kívánván szépségét irigykedik rea,
20 Hogy nálánál szebbnek ítéljem, azt bánja;
21 Ha meg nem őrzöm, tőlem elveszi, azt mondja.
22 Adta szép rabomnak, mert olyan szép színe,
23 Mint rubint gyémánttal miként illik egybe,
24 Vagy fehér liliommal ha rózsát fogsz eszve.
25 Több szép szüzek között lévén oly tettetes,
26 Mint csillagok között telihold mely fényes;
27 Mint mennyei seregnek, éneklése édes.
28 Az csak vétek benne, hogy ilyen tudatlan;
29 De m’eggyek, ha látom, mely igen ártatlan?
30 Mód nekül tekint reám,6 tréfál minduntalan.
31 Mit mondjak felőle többet, én nem tudom,
32 Mert minden szépségnek jelét8 rajta látom:
33 Legyen fogytig jó hozzám, én csak azt kívánom.