1 Mint a szomjú szarvas, kit vadász rettentett,
2 Hegyeken, völgyeken széjjel mind kergetett,1
3 Rí, lih, s alig vehet szegény lélegzetet,
4 Keres kútfejeket,2
5 Úgy keres, Úristen, lelkem most tégedet,
6 Szerte mind kiáltván3 a te szent nevedet,
7 Szabadulására hogy ontsd kegyelmedet,
8 Mint forrásfejedet.
9 Ételem mert nincsen fohászkodás nélkül,
10 Italom csak méreg keserű könnyemtől,
11 Midőn ily szót hallok én ellenségimtől,4
12 Kiben lelkem elhül.
13 Mondd: te számkivetett, nyavalyás megomlott,5
14 Amaz reményletted Istened most holott?
15 Tőled immár régen talán elhasonlott,
16 Hogy vagy ilyen romlott?
17 Mely szó6 csak meg nem öl nagy szégyenletemben,
18 Hogy kevély ellenség azt veti szememben,7
19 Kin elkeseredem, s ottan jut eszemben,
20 Mint éltem helyemben,
21 Midőn nagy sereggel, zengéssel, bongással8
22 Templomodba mentem9 szentelő áldással,
23 Szintén az ajtódig sok szép hangossággal,
24 Oly nagy méltósággal.
25 De te, mindazáltal szomjú lelkem ne félj,
26 Sőt, régi Uradban minden ellen remélj,
27 Bízván kegyelmében higgy, és csendesen élj,
28 Gonoszt hozzá ne vélj,
29 Mert még megtéríti régi szerencsédet,
30 Kiben virágoztat10 jókkal úgy tégedet,
31 Tél után tavasszal mint a szép kerteket,
32 Megáldja fejedet,
33 Kiért mondasz te is neki dicséretet,
34 Mint egy fülemüle sok szép énekeket,
35 Ámbár szenvedjek hát érte mindeneket,
36 Nyeljek bút és mérget.11
37 Csak légyen korosként12 lelkével mellettem,
38 Hogy
miatt13 ne vesszen
14,
39 Mint Jordán és Hermon, fogyhatatlan hitem,
40 Legyen erős lelkem,
41 Mert ha tenger búsul parancsolatjára,
42 Hát rám is ő ereszt bút, bűnös15 fiára,
43 Támaszkodom azért jó akaratjára,
44 Mint Atyám karjára.
45 Főképpen, hogy tudom már, hogy nemsokára,
46 Megkönyörül rajtam a bosszúságára,
47 Aki járt életem vesztére s kárára,
48 Szégyenvallására,
49 Kiért áldom őtet, erős kősziklámot,
50 Csak ne hagyja fogyni el bizodalmamot,
51 Mikor bosszantással gyújtják nyavalyámot,
52 Mint olajjal lángot.
53 Mondok: Csak ne kérdjék, hogy hol én Istenem,
54 Mert mérgemben akkor nem tudok mit tennem,
55 Hogy azzal terjesztik keservemet bennem,
56 Kész volnék holt lennem.
57 No azért elbágyadt lelkem te ne búsulj,
58 Buzgó imádsággal sőt Uradra borulj,
59 Erős reménységgel csak ő hozzá szorulj,
60 Tőle el ne fordulj!