Negyvennegyedik
Inventio poetica: Grues alloquitur:
A darvaknak szól
ugyanazon nótára

1 Mindennap jó reggel ezen repültök¹ el szóldogálván,² darvaim!³
2 Reátok⁴ néztemben hullnak keservemben⁵ szemeimből könnyeim,⁶
3 Hogy szép szerelmesem jut⁷ eszembe nekem, megújulnak kínjaim.

4 Látom, utatokat igazítottátok⁸ arra az ország felé,
5 Aholott az lakik, víg szívemet aki ő magánál rekeszté.⁹
6 Valaha énrólam, ki híven¹⁰ szolgáltam, vajon¹¹ emlékezik-é?

7 Bujdosom, mint árva, idegen országba’ veszettül,¹² mint zarándok,
8 Ruhámban¹³ sötét színt, szívemben szörnyű¹⁴ kínt viselek én,¹⁵ úgy gyászlok,
9 Szárnyam¹⁶ nincs, mint neked, kin¹⁷ mehetnék veled ahhoz, akit óhajtok.

10 Szárnyad vagyon,¹⁸ repülsz, szintén ott szállsz¹⁹ le, ülsz földjében, hol²⁰ akarod,
11 Te szomjúságodat szép forrásból csorgott²¹ tiszta vizével²² oltod,
12 Örömöm környékét,²³ az ő lakóhelyét: Paradicsomot²⁴ látod.

13 De ne siess, kérlek, tőled hadd üzenjek neki rövid beszéddel,
14 Vagy ha az nem lehet, csak²⁵ írjam nevemet melledre fel véremmel,
15 Kin²⁶ megismerhesse, hogy csak őérette tűrök mindent jó kedvvel.²⁷

16 Adjon a jó²⁸ Isten neki egészséget, víg és hosszú életet,
17 Mint mezők²⁹ virággal, tündökljék³⁰ sok jókkal, áldja mindennel őtet;³¹
18 Nyomán is tavasszal teremjen rózsaszál,³² s³³ keserüljön engemet!³⁴

19 Sok háborúimban, bujdosó voltomban, midőn³⁵ darvakat látnék
20 Szép renden³⁶ repülni s³⁷ afelé hajlani, hol szép Julia laknék,
21 El-fel fohászkodván s³⁸ utánuk kiáltván, tőlük én így üzenék.³⁹