1 Méznél édesb szép szók,¹ örvendetes csókok
2 Most emlékeztetnek elmúlt régi sok jók,
3 Melyekbe ezután már soha nem jutok.

4 Titkos keservemben hull orcámról könnyem,
5 Rólam mit prófétált, telt mert mind fejemen,
6 Aki keservesen válék el éntőlem.

7 Fájdalmam öregbül naponként bűnömtől,
8 Mert mint gyömölcséért diófát ág közül,
9 Tőlem úgy elverém javáért ok nélkül.

10 Kiért reám² szállott Istentől nagy átok,
11 Betegség, kár, sok gond, szégyen, rút hír, szitok,
12 S ha kiért vétkeztem, hozzám az is álnok.

13 De méltó vétkemért már holtig szenvednem,
14 Mint gonosz oltványnak, bűnöm hasznát vennem,
15 S más megette mérget nekem is megennem.

16 Mint halálra vált kór nem tűr orvosságot,
17 Mert halál sürgeti, nem kedvel semmi jót,
18 Én sem hallgathatok vigasztaló szép szót.

19 Vigasztalás, jó társ nem adhat víg kedvet,
20 Bús fejem egyedül csak bujdosni szeret,
21 Mert pokolnak tetszik e világi élet.

22 Könyörgök Istennek csak a’ két dologért:
23 Szánjon meg immáron elsőben csak ezért,
24 Kit soká szolgáltam híven szerelméért.

25 Nézzen³ vétkem mellett⁴ nagy szerelmemre is,
26 Mégis mint szolgáltam, tudja ő maga is,
27 Vétkemnek sok búját mint viseljem most is.

28 Ezt ha megnyerhetem, bár meghaljak ottan,
29 Búmnak, mint hattyúnak, legyen vége vígan;
30 Más kívánságom ez: üdvözüljek aztán.