1 Mely csoda gyötrelem ez, hogy a szerelem búmra most malommá lett,
2 Hol, mint gabonáját, engemet, szolgáját szép Caeliával őrlet,
3 Siralmam patakja a kereket2 hajtja, kin lisztté létig töret.
4 Ím, a nagy szerelem miatt búsult lelkem már szintén haranggá lett,
5 Kit Szerelem bennem félen3 ver ellenem, rám4 támadván amellett,
6 Azért kong5 jajszóval, zúg fohászkodással szegény, nyugalma helyett.
7 Mint egy kristálykövet soha el nem törhet, noha éget, verőfén,
8 Úgy az én szívemet, noha vall gyötrelmet, el nem rontja tüzes kén,
9 Csak gyúl szegény s hevül, mert szertelenül fűl, mint kristály, kit süt hév szén.