1 Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
2 Csak nagy bánat leszen életemben már vég,
3 Ó, én szívem mint ég,
4 Hogy szerelem miatt örök kínban esék!1
5 Oly nehéz lelkemnek attól elválása,
6 Ki szerelmét hozzám igazán mutatta,
7 Mint testnek halálba
8 Vagyon az lélektől nehéz távozása.
9 Szinte mint hogy a test mikor a lélektől
10 Fáj, hogy eltávozik mint szeretőjétől,
11 Így árva fejemtől
12 Az vált el, ki engem szeretett hű szívből.
13 Ó, én két szememnek szerelmes világa,
14 Keserves fejemnek te valál gyámola,
15 Mire hát bánatra
16 Hagyál el engemet ilyen árvaságra?
17 Nem de nem kedvedért hagyék el egyebet?
18 Vajon s kinek ajánlottam szerelmemet?
19 Szerettem-e többet?
20 Tudod, kedveltelek egyedül tégedet.
21 Csak te valál nekem minden ékességem,
22 Szerelemre te gyújtád szívemet nekem,
23 Mire hagysz el engem,
24 Ha nálad nélkül, ím,2 elfogy én életem?
25 Szegény fejemet már mivel vigasztaljam?
26 Szívemnek keservét kinek panaszoljam?
27 Magam hova fogjam,
28 Ha siralmim miatt én ugyan elasztam?
29 Igazán történt ez is méltán énrajtam,
30 Mert ok nekül magam búcsút neki adtam,
31 Szegényt háborgattam,
32 Hozzám nagy szerelmét semminek tartottam.
33 Azért én kegyetlenségemnek jutalmát
34 Most veszem háládatlanságomnak hasznát,
35 Fejem árvaságát
36 Méltán vallom immár gyámoltalanságát.
37 Nem volt kettős szíve,3 ki miatt énnekem
38 Kellett volna félnem vagy idegenednem;
39 Tudom, mit írt nekem,
40 Erős esküvéssel mint bízlalt meg engem.
41 Ne kövessen azért senki engem ebben,
42 Hanem ha ki akar gyötrődni szívében,
43 Mert egész éltében
44 Hű szerelem mását nem leli mindenben.
45 Aki most ezeket öszveszedegette,
46 Szeretője után kesereg szívébe,
47 Kit más szűz kezére,
48 Mint7 tudatlan ember, ok nélkül ereszte.