1 Kiáltok, csak bolygok, mint megszélhüdt ember,
2 Mert belül égek, mint tűzben száraz kender,
3 Gondom, búm, veszélyem véghetetlen tenger.

4 Paradicsombeli szépség ábrázatja,
5 Virágzó szép tavasz képe állapatja;
6 Szépségnek, s nem csak szépnek magát mondhatja.