1 Kérdé egy barátom, így miért gerjedek?1
2 Mondám,2 köszönhetem3 régi szerelmemnek,
3 Venus, kis4 Cupido kiben ejtettenek.
4 Kicsodák szüleid? nekem meg így szóla.
5 Szerelem, siralom hozott ez világra,
6 Dajkámat is mondám, hogy óhajtás volna.
7 Lakóhelyemet is tőlem ő megkérde,
8 Gonddal tele cellámat5 mutattam, nézsze;
9 Eledelemet is kérdé, ha kenyér-e?
10 Mondám, hogy az csak haszontalan reménység,
11 Hitető sok szép szó, nyerhetetlen szépség;
12 Mondám, hogy beszélni tanít esztelenség.
13 Ruhámat is kérdé, hogy mibe öltözém?6
14 Vajudt tagjaimat hogy mivel fedezém?7
15 A szenvedést, tűrést, mondám, hogy viselém.8
16 Monda: -- Itt mit keressz? Mondék: -- Szörnyű halált.
17 Monda ismét: -- Mit sírsz? -- Julia haragját.
18 Mint élsz? -- úgy mond. Mondék: -- Mint Julia-utált.
19 Örökké így élsz-e? Mondék, hogy örökké.
20 Okát fájdalmidnak mondani tudnád-é?9
21 Mondám, hogy szerelem; s búmat keserülé.
22 Julia szerelmén való búsultomban
23 Egy10 jó barátomnak így felelék szómban,
24 Várván Juliától jómat bánatomban.11