1 Kegyelmes Szerelem, ki ily jól tél velem, áldott legyen te neved!
2 Veszendő voltomban hogy segéllél mostan, hála legyen teneked!
3 Kérlek, panaszimért, ki téged gyakran ért, jódat rólam el ne vedd!
4 Keserves fájdalmim, gyötrő gondolatim, távozzatok el tűlem,
5 Kik mind éjjel-nappal csak búval-bánattal forgottatok körülem,
6 Mert megkegyelmezett, s minden jót végezett Caelia énfelűlem.
7 E föld szép virága, éltető illata hogyha szívemre hatott,
8 Miért szomorkodjak, s vígan mért1 ne lakjam, mért viseljek bánatot?
9 Hiszem elég eddig, amíg nem voltam víg, hadd éljek már jó napot!
10 Az ország csillaga, szerencsés világa hogyha fejemre terjedt,
11 Nekem szolgál, fénylik, más elől eltűnik, csak egyedül rám2 gerjedt,
12 Ha mi bút rettegek? Miért nem örvendek? Lám, nem érzek3 kínt s terhet!
13 Ez világ mi nekünk, kiben mi most élünk, vendégfogadó házunk,
14 Kiben ha ma lakunk, vagy jót vagy bút látunk,4 de holnap meg kimúlunk,
15 Azért azon legyünk, amíg tart életünk, legyen víg telünk nyarunk!