Irodalomtörténeti adatok
Kötetszinten szignálta: Balassi Bálint, a címzett neve Borbála. Akrosztichonja: CHAK BORBalAERT. A kolofon tájékoztat a szereztetés körülményeiről; szerző: „Ki írta, tudhatod, hiszem, mert látszanak könyveim ez levélben”. Keletkezett kb. 1578.

Metrum és műfaj
Strofikus, szótagszámláló (ún. „ütemhangsúlyos”), énekvers. Nótajelzése: Sok erős férfiak, bölcsek és királyok szerelem miatt vesztek (1249). A következő versek nótajelzéseként szerepel: E világgal bíró felséges Cupido, emlékezzél meg szódra (305), Egy kegyes képében a gyászöltözetben vajon angyal tűnék-e (316), Egy nagy követséggel küldte sietséggel Venus hozzám Cupidót (319 ), Én édes szerelmem, egyetlen egy lelkem, mi haszon nekem élnem (378), Engemet régóta sokféle kínokban tartó én édes szívem (386), Fáradsága után nyugodni akarván Cupido fejét hajtá (400), Hét fő csillag vagyon az égi forgáson, kik által embereknek (534), Idővel paloták, házak, erős várak, városok elromlanak (559), Julia két szemem, olthatatlan szenem, véghetetlen szerelmem (709), Kegyes, vidám szemű, piros rózsa színű én édes fehér hölgyem (724), Mi dolog, Úristen, hogy ez egy kegyesen kívül senki nem tetszik (908), Mindennap jó reggel ezen repültök el szóldogálván, darvaim (984), Nyolc ifiú legény minap úton menvén egy erdőbe jutának (1093), Ó, magas kősziklák, kietlenben nőtt fák, kik nagy szerelem tüzén (1119), Ó, nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája (1128), Széjjel hogy vadásza én lelkem, Julia egy igen szép cserjében (1303), Szerelem istene, Venusnak ereje most meg megkörnyékezett (1330), Szerelem s Julia egymás mellett állva reám szikráznak vala (1331), Te, szép fülemile, zöld ágak köziben mondod el énekedet (1359), Vitézek karjukkal, kígyók fullánkjukkal, bikák szarvukkal sértnek (1491), Vitézek, mi lehet e széles föld felett szebb dolog a végeknél (1492). Terjedelme 16 strófa. Strófaképlete:
a19(6,6,7), a19(6,6,7), a19(6,6,7)
Műfaji besorolása: világi -- nem história -- erotikus -- populáris vagy vágáns -- női dal.

Bibliográfia
A verset tartalmazó források közül 2 világi.
Kéziratos forrásai:
Csereyné-kódex, 1565-1579 {világi} (S 1) p. 67,
Balassa-kódex, 1656 után {világi} (S 76, [fakszimile kiadás]) p. 25.
Modern kiadása: BÖM-1-35. A dallam kiadása: RMDT1 #236.