1 Amely keresztény hű, s kiben nincs hamis szű, lelkét ördögtől félti,
2 Nem csuda, én is hát hogy féltem Caeliát, midőn gonosz kísérti,
3 Mert csak ő a lelkem, csak ő jóm énnekem, éltemet ő segéti.

4 Ó, siralmas szállás, kit keserves válás szegény fejemnek rendelt!
5 Immár hova legyek, s ölembe kit vegyek, ha számtalan bú terhelt?
6 Ó, szerencsétlen nap, ki elragad és kap attól, ki híven kedvelt!

7 Szerelmesétül vált, nem csoda a halált hogy ha fejére kéri,
8 Mert bújában halál orvosságot talál, fájdalma végét éri,
9 De a szörnyű válás végtelen kínvallás, szívét örökké sérti.