Tizenegyedik
Borivóknak való
a Fejemet nincsen már nótájára1
In laudem verni temporis 2 *

1 Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje,
2 Mindent egészséggel3 látogató ege,
3 Hosszú úton járókat könnyebbítő szele,

4 Te nyitod rózsákat meg illatozásra,
5 Néma4 fülemüle torkát kiáltásra,
6 Fákat is te5 öltöztetsz sokszínű ruhákba.

7 Neked virágoznak bokrok, szép violák,
8 Folyóvizek, kutak csak neked tisztulnak,
9 A jó hamar lovak is csak benned vigadnak.6

10 Mert fáradság után füremedt7 tagjokat,
11 Szép harmatos fűvel hízlalod8 azokat,
12 Új erővel építvén űzéshez9 inokat.

13 Sőt még a végbeli jó vitéz katonák,
14 A szépszagú mezőt kik széjjel bejárják,10
15 Most azok is vigadnak, az11 időt mulatják.

16 Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,12
17 Ki vígan lakozik vitéz barátjával,
18 Ki13 pedig véres14 fegyvert tisztíttat csiszárral.

19 Újul még a föld is mindenütt tetőled,
20 Tisztul homályából az ég is tevéled,
21 Minden teremtett állat megindul15 tebenned.

22 Ily jó időt érvén16 Isten kegyelméből,
23 Dicsérjük17 szent nevét fejenként jó szívből,
24 Igyunk-lakjunk egymással vígan, szeretetből.