Dum vaga venatur per nostros Caelia saltus,
Angerianus: A vadászó Caelia
Midőn szerteszét vadászik erdeinkben Caelia, Delius őt meglátva hirtelen elámult:
– Miért bolyong – mondja, – ezen a távoli vidéken nővérem? És miért hagyja el Parthenium vidékének kedves bérceit?
Midőn így csodálkozik, elfordítja tekintetét, Cynthust szemléli, és ott látja igazából szemével a nővérét.
– Vajon két – úgymond – Dianát szült volna Latona? Melyik a testvérem, ez vagy amaz? Ez kibontott hajjal lépdel, s az is. Nemes keblűnek tetszik ez is, az is. Nincs az egész földkerekségen két ennyire hasonló Diana: egyforma az arcuk, mindkettőnek ugyanaz a dísze.
– Mindketten vadásznak, való igaz, de más-más prédára, – mondja Iuno, – ez embereket gyilkol, az vadakat.