Hieronymus ANGERIANUS Neapolitanus
Erotopaignion 85.
De seipso dialogus.

Cur sic exardes? nascenti afflavit amores

Torva Venus; Veneris flammea regna sequor.
Quae tibi, dic mater? fletus. pater? impius ardor.
Quae nutrix? gemitus. quae domus? urna silens.
Quo lacte es pastus? spe cassa, et cortice, et Euro.
Quis docuit linguam promere verba? furor.
Qua veste obtegeris? corpus patientia corpus
Obtegit. hic quaeris quid modo? quaero necem.
Quid garris? tetricae pallentia funera mortis.
Ut vivis? miseri ut vivere in orbe solent.
Num sic semper eris? semper. quae causa doloris
Dic tanti? solus causa malignus Amor.

Angerianus: Dialógus sajátmagáról

– Miért lángolsz így?
– Mikor születtem, szerelmeket adott nekem a szörnyű Venus( Venus lángoló birodalmait követem.
– Ki volt, mondd, az anyád?
– A sírás.
– Az apád?
– A kegyetlen izzás.
– Ki volt a dajkád?
– A sóhaj.
– Mi az otthonod?
– A hallgatag urna.
– Miféle tej táplált?
– A híú remény, és a fakéreg, és Eurus.
– Ki tanította a nyelvedet a szavak kimondására?
– A harag.
– Miféle ruhát viselsz?
– A testem befedi a testem türelemmel.
– Itt csak mit kívánsz?
– Halált kérek.
– Mit beszélsz?
– A zord halál sápadt temetését.
– Hogy élsz?
– Ahogy a szerencsétlenek élni szoktak a földön.
– Hát így lesz ez mindig?
– Mindig.
– Mi az oka, mondd, ekkora fájdalomnak?
– Egyedül a rosszindulatú Amor az oka.