Joannis Secundi Basiorum liber

Basium XIX

Mellilegae volucres, quid adhuc thyma cana, rosasque,

Et rorem vernae nectareum violae
Lingitis? aut florem late spirantis anethi?
Omnes ad Dominae labra venite meae.
Illa rosas spirant omneis, thymaque omnia sola,
Et succum vernae nectareum violae:
Inde procul dulces aurae funduntur anethi,
Narcissi veris illa madent lachrymis,
Oebaliique madent iuvenis fragrante cruore,
Qualis uterque liquor; cum cecidisset, erat,
Nectareque aetherio medicatus, et aere puro,
Impleret foetu versicolore solum.
Sed me, iure meo libantem mellea labra,
Ingratae socium ne prohibere favis.
Non etiam totas avidae distendite cellas,
Arescant Dominae ne semel ora meae;
Basiaque impressans siccis sitientia labris,
Garrulus indicii triste feram precium:
Heu, non et stimulis compungite molle labellum:
Ex oculis stimulos vibrat et illa pareis.
Credite, non ullum patietur vulnus inultum:
Leniter innocuae mella legatis apes.

Joannes Secundus: XIX. csók

Mézgyűjtő raj, mit nyalogatjátok még mindig a fakó mézfüveket s a rózsákat és a tavaszi ibolya harmatos nektárját vagy a kapor messze illatozó virágát? Gyűljetek mind Úrnőm ajakára! Ő leheli az összes rózsát, egyedül ő, az összes mézfüvet és a tavaszi ibolya nektáros nedvét, innét áradnak messzire a kapor édes levegői. Ő könnyezi az igazi Nárcisz könnyeit, és az oibalosi ifjú lángoló vére nedvesíti. Olyan mindkét nedv, amilyen akkor volt, amikor (épp) kiömlött, és az égi nektár gyógyította és a tiszta lég, (s) betöltötte tarka termésével a földet. De engem, akinek joga van érinteni (ezt) a mézízű ajkat, ne akadályozzatok, nem látva szívesen társatokat a lépen. Ne is töltsétek teli egészen kasaitokat, nehogy egyszer Úrnőm szája kiszáradjon, és szomjas csókokat száraz ajakra ne nyomjak, fecsegőként ne vegyem szomorú árát az árulásnak. És jaj, ne szurkáljátok össze fullánkjaitokkal a lágy ajakat, szeméből ő is villámokat szór (ösztökéket vibrál). Higyjétek el, egyetlen sebet sem hagy bosszulatlanul, méhek, szelíden szedjétek a mézet, ártalmatlanul.