Tempore tecta ruunt Praetoria, tempore vires,
Angerianus: Szerelme örök
Idővel összedőlnek a praetorok házai, idővel az erők, idővel elértéktelenednek a megszerzett kincsek. Idővel elszáradnak a tavaszi virágok, és az ezüstliliomok( idővel elmosódik a ragyogó alak. Idővel a hegynyi kövek, s idővel a virtus elmorzsolódik, és a királyok megbecsülése is alábbhagy idővel. Idővel porrá omlanak a sziklák, elmúlik idővel a hírnév is, elmúlik a dicsőség, a név elszáll. Öregségbe fordul a föld, és idővel eltűnnek a hegyek, e tenger idővel elveszti vizét. Idővel változó lesz az égbolt, idővel elveszti fényét Phoebus( idővel elpusztul a márványba vésett szöveg. Idővel a keménység, elmúlik idővel az irigység. Viszont, jaj, sohasem hagy alább az én szerelmem.