Hieronymus ANGERIANUS Neapolitanus
Erotopaignion 125.
De suo amore aeterno.

Tempore tecta ruunt Praetoria, tempore vires,

Tempore quaesitae debilitantur opes.
Tempore vernales flores, argentea et arent
Lilia; praefulgens tempore forma fluit.
Tempore montani lapides, et tempore virtus
Occidit, et regum tempore defit honos.
Tempore mutantur cineres in saxa, peritque
Tempore fama, perit gloria, nomen abit.
Vertitur in senium tellus, et tempore montes
Deficiunt, aequor tempore perdit aquas.
Tempore fit coelum variabile, tempore Phoebus
Luce caret; scriptum tempore marmor obit.
Tempore durities, decedit tempore livor.
At meus heu nullo tempore cessat amor.

Angerianus: Szerelme örök

Idővel összedőlnek a praetorok házai, idővel az erők, idővel elértéktelenednek a megszerzett kincsek. Idővel elszáradnak a tavaszi virágok, és az ezüstliliomok( idővel elmosódik a ragyogó alak. Idővel a hegynyi kövek, s idővel a virtus elmorzsolódik, és a királyok megbecsülése is alábbhagy idővel. Idővel porrá omlanak a sziklák, elmúlik idővel a hírnév is, elmúlik a dicsőség, a név elszáll. Öregségbe fordul a föld, és idővel eltűnnek a hegyek, e tenger idővel elveszti vizét. Idővel változó lesz az égbolt, idővel elveszti fényét Phoebus( idővel elpusztul a márványba vésett szöveg. Idővel a keménység, elmúlik idővel az irigység. Viszont, jaj, sohasem hagy alább az én szerelmem.