Hieronymus ANGERIANUS Neapolitanus
Erotopaignion 165.
De Amore.

In tabula primus tenerum qui pinxit Amorem,

Ingenio, et docta non fuit ille manu.
Non puer est, qui Pana potest superare; fretumque
Qui domat, et terras, aera quique polos.
Non caecum dicam; pungentibus utitur armis.
Et quaecunque ferit, num sine luce ferit?
Non findit latum pernicibus aethera pennis:
Sic numquam a nostro corpore fixus abit.
Non mihi nudus erit. spoliat qui membra deorum
Quique hominum, numquid veste carebit inops?
Dum loquor id, ridens inquit mihi Caelia, Amorem
Pingere vis? vultus, aspice, pinge meos.

Angerianus: Amor

– Tehetségtelen volt, és tanulatlan kezű aki először gyereknek festette a Szerelmet (Amort) a képen. Nem fiú az, aki képes Pánt legyőzni( és aki megszelidíti a tengert és a földet, a levegőt és a sarkokat. Vaknak sem mondanám( szúrófegyvereket használ. És bárhogyan tombol, látás nélkül tombol, netalán? Nem hasítja szélesen az eget gyors tollaival: így a testemből, amelybe szegeződött, sosem távozott el. Szerintem nem volt meztelen. Aki lecsupaszítja az istenek és emberek tagjait, ugyan miféle ruha hiányozhatik annak szükséget szenvedőn?
Miközben erről beszélek, nevetve azt mondja nekem Caelia,
– A Szerelmet (Amort) akarod lefesteni? Figyelj, az én arcomat fesd le!