Michael Tarchaniota MARULLUS Constantinopolitanus
Epigr. I./ 13.
Ad Neaeram.

Sic me blanda tui, Neaera, ocelli,
Sic candentia colla, sic patens frons,
Sic pares minio genae perurunt,
Ex quo visa mihi, et simul cupita es:
Ut ni me lacrymae rigent perennes,
Totus in tenues eam favillas.
Sic rursum lacrymae rigant perennes,
Ex quo visa mihi, et simul cupita es;
Ut ni blanda tui, Neaera, ocelli,
Ni candentia colla, ni patens frons,
Ni pares minio genae perurant,
Totus in riguos eam liquores.
O vitam miseram, et cito caducam!

Marullus: Neaerához

Ahogy engem, édes Neaera, a te szemecskéd, ahogy a fehérlő nyakad, ahogy a nyílt homlokod, ahogy a két pirosló orcád eléget engem, mihelyt meglátlak, egyszerre meg is kívánlak: hogy ne öntözzenek engem örökké a könnyek, finom parázzsá válok egészen. Ahogy újra öntöznek az örökös könnyek, melyeken át megpillantalak, és egyszerre megkívánlak, hogy ne égessenek el engem édes Neaera, a te szemecskéd, a fehérlő nyakad, a nyílt homlokod, a két orcád, könnyözönné válok egészen. Ó, szerencsétlen élet, és nemsoká bevégzem!