1 Széjjel1 tündökleni nem ládd-é e földet gyönyörű virágokkal?
2 Mezők illatoznak jószagú rózsákkal, sokszínű violákkal,
3 Berkek, hegyek, völgyek mindenütt zöngenek sokféle madárszókkal.
4 Új rózsakoszorúkban kegyesek, szüzek ifiakkal táncolnak,
5 Jószavú gyermekek vígan énekelnek, mindenek vígan laknak,
6 Mind menny, föld és vizek, ládd-e, úgy tetszenek, mint ha megújulnának.
7 Sőt még Cupido is mostan feltörlötte homlokán szőke haját,
8 Gyönge szárnyacskáján té-tova, mint angyal röpül, víg kedvet mutat,
9 Szerelmes táncokban kinek-kinek adván kezére szép mátkáját.
10 Azért ne bánkódjál, én jó vitéz társam, ürülj minden gondoktól,
11 Eléggé hordoztuk hiába a sok bút, legyen már tőlünk távol,
12 Mostan igyunk, lakjunk, vigadjunk, táncoljunk, távozzunk bánatunktól!
13 Nemde valakiért aggasztaljuk volt mi inkább ifjú éltünket,
14 Kiből azt sem tudjuk, hol és mely órában kiszólítnak bennünket?
15 Kivel mit gondoljunk? Ha Isten jó urunk, ő mindennel jól tehet.
16 Aggasztaló bánat, búszerző szerelem távol legyen mitőlünk,
17 Jó borokkal töltött aranyos poharak járjanak miközöttünk,
18 Mert e napot Isten örvendetességre serkentgeti föl nekünk!
19 Marullus poéta azt deákul írta, ím, én pedig magyarul,
20 Jó lovam mellett való füvön létemben fordítám meg deákbul,
21 Mikor vígan laknám vitéz szolgáimmal, távozván bánatimtul.