1 Julia szózatát, kerek ábrázatát Cupido úgy mutatja
2 Caelia beszédén, örvendetes képén,1 hogy mikor szemem látja,
3 Juliának véli mikor tekintéli,2 mert szívemet áltatja.
4 Egyenlő két rózsa, kinek mind pirosa, állapota, színe egy,
5 Sem egy ágon termett, kit zöld levél fedett, nem hasonlóbb két ért meggy,
6 Mint ez Juliához, kinek szép voltához gerjedek, mint Aetna-hegy.
7 Átkozott Cupido, szerencsémet rontó, régi nagy ellenségem,
8 Hazámból kiűzél, ide is rám3 jövél, érd bátor immár végem,
9 Csak tüzedet ne szítsd, szívemben se többítsd régi szerelmes mérgem!
10 Dühös, elégedjél, amint kikergettél engemet szép hazámból,
11 Elégedjél, kérlek, itt is, amint félek, ne űzz ki nyugalmamból!
12 Mi jutalmod bennem, ha esem tüzedben? Mi hasznod nyavalyámból?4
13 Virága éltemnek, akinek örüljek, teljességgel elszáradt,
14 Vidám kedvem helyett, kiből vészek5 mellett kétszer üszög rám áradt,
15 Siralmas káromon való nagy panaszom miatt nyelvem elfáradt.
16 Immár zászlód alól kiköltem,7 sőt távol járok nagy seregedtől,
17 Mert kis haszon mellett tűrnöm sokat kellett, megváltam te kezedtől,
18 Immár uram is más, Pallás és vitéz Márs, kik mentenek tüzedtől.10
19 Gondolkodván rajta csak té-tova hajta fejet Cupido szómon.
20 Monda: „Szegény bolond, Mars-e11 te gyámolod? Hát hol az én hatalmom?
21 Ketten csak ti vagytok, kik semmit nem adtok én bosszúállásomon?
22 Azelőtt is maga13 Mars, meggondolhatta,14 mint járt egyszer miattam,
23 Mikor kedve15 ellen merő mezítelen mindennek látni hagytam,
24 De amint ismerem, nem gondoltok velem, de megmutatom magam!”
25 M’eggyek? Hova legyek?16 Jobb-e, hogy engedjek? Mert se Mars Cupidónak
26 Nem árt vitézséggel, sem Pallas elmével úgy mint világbírónak,
27 No tehát engedek – mert vele sem érek – én is hát e rontónak.