1 Yine ebruların kurmuş kemanı,
2 Atar gamzın oku, canım nişanı,
3 Yoluna komuşum ben cism i canı,
4 Sever dilber beni, ben dâhi anı.
1 Ismét felvetette szemöldökíjébe szép szemének idegét, 2 Kiből tüzes nyilat szívemre ő bocsát, lővén, mint feltett1 jegyét;
3 De bár vesszen fejem, tudom, szeret engem, szintén mint én személyét.