1 Hallám egy ifjúnak minap éneklését,
2 Egyedül lévén egy kertben törődését,
3 Hol hallgatja vala méheknek zengését.
4 Gyötrődik magában, mert forog eszébe
5 Szép szerelmesének gyönyörű beszéde,
6 Azért énekének így leszen kezdete:
7 „Nagy méltán bizony sokszor panaszolkodom,
8 Szerelem hamis voltán ha gondolkodom,
9 Hogy azt7 szeretteti velem, ki gyilkosom.
10 Nincs semmi hálája jó szolgálatomnak,
11 Szerelmemért csak jó szót is ritkán adnak,
12 Így sem élnem s halnom énnekem nem hagynak.
13 Ó, kegyetlen, miért vagy gonosszal annak,
14 Ki téged mindenkor tart boldogságának?8
15 Csak engem tartasz-é gonoszakaródnak?”
16 Ezt mondván azonban fordula méhekhez,
17 Hallván zengéseket monda: „Ez mit jegyez?”
18 Azért nekik szólván lőn beszéde emez:
19 Ő szól: „De ti, mézet gyűjtő bolond méhek,
20 Rózsán, violákon itt mit szedegettek?
21 Ha mézet kerestek, azt nem itt lelitek,
22 Hanem az én szerelmesem édes száján
23 S megért cseresznyéhez hasonló ajakán,
24 Ott mézet találtok eleget mindnyájan.
25 De meglássátok, hogy a mézelszedésben
26 Fullánktok ne ejtse őtet szerelemben,
27 Mert higgyétek, viszont lesztek büntetésben.
28 Mert mint szájatoknak11 hogy vagyon fullánkja,12
29 Így ő szemének is vagyon13 nagy hatalma,
30 Megsért szerelmével, mihelyen akarja.
31 Ő tekintetében14 villámik szerelem,
32 Kivel néha megöl, néha éleszt engem,
33 Örömre, bánatra csak ő én vezérem.
34 Mondom, ha ki őtet köztetek megsérti,15
35 Szerelem nagy kínját viszont az megérzi,
36 Mert bosszúját azzal szokta megállani;
37 Szintén így gyötrődtök, mint szinte én magam,
38 Ha nem fogadjátok nekem igaz szavam:
39 Azért ám lássátok, én igazat mondtam.”