Negyedik
kiben a Caelia fürödésének módját írja meg, annak felette pedig termetéről, magaviseléséről és szépségéről is szól

1 Csodálván egy fürdőt, ki felette nagy gőzt magában eresztene,
2 Fürdős okát mondja: „Ez – úgymond – nem csoda, mert Caelia ül benne,
3 Kinek mezítelen testére Szerelem gerjedvén, füsti menne.”

4 Mint a kevély páva verőfényen hogyha kiterjeszti sátorát,
5 Mint égen szivárvány sok színben horgadván jelent esőre órát,
6 Caelia oly frissen, újforma sok színben megyen táncban szaporát.

7 Mint nap szép homállyal fehér felhő által verőfényét terjeszti,
8 Oly gyenge világgal vékony fátyol által haja szenét ereszti
9 Caelia befedvén s mellén tündökölvén drága gyémántkereszti.

10 Támadtakor napnak, mint holdnak, csillagnak hogy enyészik1 világa,
11 Úgy menyek-szüzeknek, mint az szép füveknek vész szépsége virága,
12 Mihelyst közükben kél Caelia, akinél égnek nincs szebb2 csillaga.