Basium XIX
Mellilegae volucres, quid adhuc thyma cana, rosasque,
Joannes Secundus: XIX. csók
Mézgyűjtő raj, mit nyalogatjátok még mindig a fakó mézfüveket s a rózsákat és a tavaszi ibolya harmatos nektárját vagy a kapor messze illatozó virágát? Gyűljetek mind Úrnőm ajakára! Ő leheli az összes rózsát, egyedül ő, az összes mézfüvet és a tavaszi ibolya nektáros nedvét, innét áradnak messzire a kapor édes levegői. Ő könnyezi az igazi Nárcisz könnyeit, és az oibalosi ifjú lángoló vére nedvesíti. Olyan mindkét nedv, amilyen akkor volt, amikor (épp) kiömlött, és az égi nektár gyógyította és a tiszta lég, (s) betöltötte tarka termésével a földet. De engem, akinek joga van érinteni (ezt) a mézízű ajkat, ne akadályozzatok, nem látva szívesen társatokat a lépen. Ne is töltsétek teli egészen kasaitokat, nehogy egyszer Úrnőm szája kiszáradjon, és szomjas csókokat száraz ajakra ne nyomjak, fecsegőként ne vegyem szomorú árát az árulásnak. És jaj, ne szurkáljátok össze fullánkjaitokkal a lágy ajakat, szeméből ő is villámokat szór (ösztökéket vibrál). Higyjétek el, egyetlen sebet sem hagy bosszulatlanul, méhek, szelíden szedjétek a mézet, ártalmatlanul.